Strony

2021. április 13., kedd

Tamara Ireland Stone – Time Between Us: Elválaszt az idő

 




Ez egy olyan könyv volt, aminek már a témájából tudtam, hogy tetszeni fog, mert érdekelnek az időutazással kapcsolatos történetek, a Dark zseniális feldolgozása után meg még inkább, úgyhogy amikor megláttam, hogy elérhető a könyvtárban, szaladtam is kivenni, mert ezt választottam a márciusi kihívásom könyvének, és hát épphogy csak sikerült befejeznem még 31-én. XD Igen, hát sajnos ennek az elolvasását is elhúztam egy kicsit, legalábbis az első 60-70 oldal ment lassabban, igazán csak utána indultak be az események.

A történet 1985-ben játszódik, Anna szemszögéből, aki egyik reggeli futása alkalmával furcsa dologra lesz figyelmes: a lelátón őt nézi egy furcsa idegen, de hirtelen eltűnik, ami sokáig nem hagyja nyugodni Annát, aztán jön a gimnáziumba egy új diák, aki rendkívüli módon hasonlít a rejtélyes ismeretlenre, de mégis, mintha más ember lenne, mint akivel Anna korábban találkozott. Igazából már itt tudtam, hogy mi lesz itt a bökkenő, hogy mi lesz ennek a magyarázata, de azért kíváncsi voltam, hogy hogyan jutunk oda. Természetesen Anna idővel elkezdett érdeklődni a fiú iránt, aki viszont eleinte elég távolságtartó volt, de aztán mégis szépen lassan kialakult köztük a vonzalom.

Huh, kicsit nehéz most erről a könyvről írni, mert már két hete, hogy befejeztem, és sajnos így két hét távlatában már nem annyira tiszták az emlékeim a pontos részletekről, de nem baj, az a lényeg, ami megragadott belőle, és az még megvan. Olyan apróságok tetszettek meg benne, mint például, hogy Annának göndör haja van, és hogy ez mennyire tetszik Bennetnek. Aztán ami nagyon tetszett még, hogy Bennet mire használja a képességét. Hát a fiú képes teleportálni téren és időn át, és ő olyan csodálatos helyekre vitte el Annát, akinek nagy álma, hogy a legtöbb helyre elutazzon a világon, és akkor hopp, lesz egy barátja, aki csak azért, hogy beszélni tudjanak egy kicsit megzavarás nélkül, elidőutaznak egy aprócska szigetre valahol az óceán közepére… Hát ezek az utazós részek voltak a kedvenceim, én is nagyon szeretnék ilyen csoda helyeket bejárni, hol az én Benettem? ;; Ráadásul az egyik randin Annát sziklamászásra vitte el, és hát én úgy ki akarom próbálni azt is. XD Az is tetszett, hogy a gimiben spanyol utat lehetett nyerni egy órai feladatért, amihez össze kellett állítani egy x hetes utazást Mexikóba, hát ez is mennyire jó már, nekünk miért nem volt és valószínű nem is lesz, de miért nem rip. Ez is nagyon tetszett, meg Anna olyan magabiztosan mozgott az útikönyvek közt, meg ahogy leült a könyvespolcok közé tök kényelmesen, és az a bolt a családjuké is volt ráadásul. Hát, ha van hely, akkor könyvesboltban dolgoznék nagyon szívesen, aztán lennék én idegenvezető is, ha már van vizsgám, de mindegy, szóval tetszett, hogy sok kis apró közös pontot találtam Anna és köztem, ez érdekes volt, más is kicsit, de mégis a személyébe nagyon bele tudtam magam képzelni, még kicsit olyan érzés is volt, hogy lol, mi van, ha ez még kajak megtörténhet. XD

Benett már az elején megmondta, hogy el kell majd mennie, mert igazából az ő jelene 2012-ben van, mégis tök váratlanul ért, amikor ez bekövetkezett, túl hirtelen volt. Viszont pont ez az esemény kellett ahhoz, hogy Anna elkezdjen magával foglalkozni, és ezáltal olyan döntéseket hozott meg az életével kapcsolatban, amik befolyással lettek a jövőjére, és éppen ez a belső forduló kellett ahhoz, hogy újra egymásra tudjanak találni, a megfelelő időben és helyen, La Paz tengerpartján.

Azt hittem egyébként, hogy úgy fog véget érni a könyv, hogy elszakadnak egymástól, de pozitívként ért, hogy hát nem, még itt megoldódik ez a dolog, nem kell a második kötetig szenvedniük a szereplőknek. ;; Tetszettek a karakterek, Anna érettsége, Benett titokzatos, de törődő és olyan, aki mellett biztonságban érzi magát az ember, aztán ott volt Justin, aki tök aranyos meg szimpi volt végig, én is elhittem Annával együtt, hogy belé szerelmes. xD Bírtam még a brit legjobb barátnőt is, bár néha egy kicsit túl pörgősnek éreztem ami még nekem is sok volt így, de igazából mindenki olyan jó ember volt ebben a könyvben, hogy nem is tudnék a rabló/betörő pasason kívül negatív személyt mondani, és ez tök ritka szerintem.

Viszont azt sajnáltam, hogy ugyan a cselekménynek és a személyes történeteknek és egyebeknek volt a fő szerepe, elmaradtak azok a gondolatok, amik számomra még több élettel töltik meg a könyveket. Nem is tudtam kiemelni kifejezetten idézeteket, csak kettőt, ami úgy megragadott, mert úgy tényleg nem nagyon voltak benne, ezeket hiányoltam. Meg ez csak külsőségi szempont, de nem tetszett, hogy a borítón szereplő lánynak egyenes a haja, míg Annának rendesen göndör, azért erre figyelhettek volna a magyar kiadásnál is. Meg egyébként az egész borító annyira nem tetszik, sokkal szebben is meg lehetett volna csinálni, ha a modell lányka nem takarja ki a fél testét a kezével, meg amúgy egy másik modell lehet jobb lett volna, aki jobban illik Annához, de mindegy xD Összességében tetszett, de ha kicsit többet kaptam volna az érzelmek és gondolatok terén, akkor biztosan sokkal mélyebben megfogott volna a történet.

Ezek voltak a kedvenc részeim:

„Nem akarok azon gondolkodni, mire képes, hova tud elmenni, és mikor hagy magamra. Csak az érdekel, hogy ebben a pillanatban mindketten ugyanott vagyunk, ugyanabban az időben. És csak arra vágyom, hogy megcsókoljon.”

 

„Egy a lényeg: ahol te vagy, ott akarok lenni én is.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése