Hát azt kell mondjam, nincs szerencséje ennek a könyvnek, hogy a Twisted után olvastam el, mert fixen sokkal jobban tetszett volna, ha nincs ez a viszonyítási alapom, mert Ana Huang jobb írónő, mint Sophie Lark (sorrynotsorry). Nem akartam összehasonlítani a kettőt, de akarva-akaratlanul is megtettem, és nagyon érződött a különbség a karakterekben, a leírásokban mind jelenetekben, mind gondolatokban, mind érzésekben.
Amúgy a karakterek ennek ellenére persze tetszettek, meg tök jó volt maga a sztori, jók voltak a szexjelenetek, tetszett ez a két alvilági család rivalizálása, szerintem nem is nagyon olvastam még ilyen maffiás könyvet, és örülök, hogy ez volt az első, jó kis bemelegítés volt, ha esetleg valaha többre vágynék. És hát persze Galloék a szívem csücskei lettek, különösen Nero, akinek van egy kötete és fixen el fogom olvasni és Sebastian is ilyen kis nyunyim lett, és mélyen fel vagyok háborodva, hogy neki nincs saját kötete! Ember, szerintem nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, hogy Sebastianról akarok tudni sok dolgot, hogy élte meg, hogy szétbaszták a térdét és emiatt nem fog tudni sportkarriert befutni, tényleg megbocsátott-e Griffinéknek, vagy van benne még azért harag, lesz nője, hogy lesz nője, ki lesz a nője, mi lesz vele, mit fog csinálni... Válaszokat akarok!
Na de, Aida Gallo és Callum Griffin amúgy tényleg nagyon tetszettek, Aida karaktere különösen, olyan kis vadóc volt, meg fiús, de közben nőies, intelligens és jó megfigyelő. Igazi olasz vibeja volt valóban haha. És még káromkodtak benne egy csomót olaszul, rögtön eszembe jutott az én oppám :D Callum meg kimért, elegáns, hidegvérű, határozott ír férfi. Még említik is valahol a könyben, hogy konkrétan tűz és jég, és amúgy tényleg nagyon illett rájuk. Az, hogy hogyan találkoztak és miért kellett későb összeházasodniuk, az szerintem amúgy kissé elcséptelt volt, de végül is nem bántam, mert ezt a tematikát is imádom. Azt is említik a könyvben, hogy fordítva történt minden, először volt házasság, aztán szex és végül ismerkedés, amit amúgy én nem bántam, bár ahhoz képest, hogy mennyire ingerültek voltak, mennyire utálták egymást az első közös együttlétüknél, ahhoz képest elég intense lett. Viszont tök jól volt megírva, érzéki és finom volt amellett, hogy egy picit még vad is, úgyhogy tényleg nem volt vele baj. Sőt, igazából minden szexjelenet tök jól volt megírva, még amikor durván csinálták az sem volt olyan nyers és érzéketlen, az is tüzes és szenvedélyes is volt. Meg tök jó volt a kémia közöttük, mondjuk lehetett volna egy picit több párbeszéd, egy picit több program, amit csinálnak együtt, hogy ne úgy jöjjön le, hogy csak a szex miatt kerültek egymáshoz közel - mert valamilyen szinten ez jött le. Persze, az amikor bedrogozták Callumot és Aida ott maradt megmenteni ahelyett, hogy elmenekült volna, az már egy olyan gesztus volt, ami árulkodó jel volt. Meg amúgy az is tök szimpatikus volt karakterfejlődés szempontjából, hogy Callum nem rögtön számonkérte Aidától az Ollies csókos ügyet, hanem elgondolkodott rajta, meg nyilván féltékeny volt, de akkor is adott időt maguknak.
Amúgy azt kell mondjam, hogy még a mellékszereplők is tetszettek, mondom főleg ugye Gallóék, hozzájuk húzott a szívem, de Griffinékkel sem volt semmi problémám, még Callum két húga sem volt olyan idegesítő, mint hittem, hogy lesznek. Inkább úgy érzem ténylegesen, hogy nem jutott elég idő, hogy kiforrjanak, de ugye Callum mindkét húgának van külön kötete, lehet emiatt nem ment bele komolyabban az író. Viszont Nero ennek ellenére is kitört a lapok közül, pedig tényleg csak néhány információmorzsa volt róla megosztva, de az bőven elég volt. Hát igen, nagyon múlik azon valószínűleg, hogy nekem mi a zsánerem.
Összességében tetszett amúgy, csak nem volt olyan hatalmas katarzis élményem, nem volt átütő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése