Ezt a könyvet elég nyögvenyelősen olvastam ki, mert valahol a felénél elveszett a lelkesedésem iránta, de nem akartam mégse félbehagyni, mert annyira nem is volt szar, csak nem volt jó se. Oké, spicy elvileg, de azon kívül, hogy bagzottak benne enyhe kinkkel, nekem nem volt olyan, mint gondoltam, hogy milyen ez a műfaj. Vagyis hasonló, de azért kicsit szebben, szenvedélyesebben olvastam volna szívesebben, nem ilyen nyersen.
Ava aranyos volt benne, meg elég naiv is, és örök pozitív, kicsit magamra is emlékeztetett, kedveltem őt.
„– Vannak szörnyű emberek a világban? Persze. És szörnyű dolgokat művelnek? Igen. De léteznek csodálatos emberek is és csodálatos dolgok is történnek, ha pedig túlzottan a negatívumokra figyelünk, nem vesszük észre azt a sok pozitívumot, ami ugyanúgy ott van az életben.“
Alex tetszett, a kis jégszívű ice prince, de nem lettem bele szerelmes, nekem annyira nem jött át, mint akartam, néha fura volt a belső monológja, hogy olyan „ki ha én nem" felfogású volt, arrogáns is volt, mindent a hatalommal meg a pénzzel akart megoldani kb. Viszont aranyos közös jeleneteik voltak, például a sütizések meg az almaszedés, hogy olyan overprotective volt, hogy mindenkit ki akart belezni, aki csak ránézett Avára. XD Tetszett a Josh es közte lévő barátság is, szívesen olvastam volna többet róluk is akár, talán majd Josh szemszögéből.
„ – Szeretetet. – A szó lágy szellőként lebegett közöttünk. – Mély, örökké tartó, feltétlen szeretetet. Annyira akarod, hogy élni is hajlandó vagy érte.
– A legtöbben azt hiszik, hogy az a legnagyobb áldozat, ha képesek meghalni valamiért. Tévednek. A legnagyobb áldozat, amit meghozhatsz valamiért, az az, hogy élsz érte, hogy hagyod, hogy felemésszen, és teljesen megváltoztasson, olyannyira, hogy végül már magadra sem ismersz.
A halál maga a felejtés. Az élet a valóság. A legdurvább igazság, ami csak létezik. – Annyira akarod, hogy bármire igent mondanál. Bárkiben képes lennél hinni. Még egy szívesség, még egy kedves gesztus… és akkor talán, de csak talán, megadja neked azt a szeretetet, amit olyan kétségbeesetten meg akarsz kapni, hogy odaadnád érte mindenedet.“
Maga a történet nagyon kiszámítható volt, bár nem tudom, magamtól hogy nem jöttem rá, hogy Alex családját a nagybátyja tette el láb alól, pedig olyan egyértelmű volt. XD na mindegy
Az is meglepett, hogy nem is Ava anyukája volt az, aki kiskorában vízbe akarta fojtani, hanem Michael az apja, aki igazából nem is az igazi apja.
Amúgy olyan sablonos volt, főleg az, miután Aváékat elrabolták, Alex bekamuzta, hogy végig kihasználta a lányt meg Josht, utána pedig eltaszította magától, hogy ezzel megvédje. De ember, éppen kinyírta, akitől meg akarta védeni, akkor miért is kellett átverni? Főleg, hogy előtte Ava mekkorát csalódott az “apjában”, erre benne se bízhat tovább. Ez egy fölösleges közjáték volt plusz a huzavona egy évig Londonban szintén értelmetlen volt, simán mondhatta volna, hogy hazudott, nem kellett volna még jobban ártania hogy Avának így, a valóságban fogadta volna vissza a franc ezek után, akkor reálisabb lett volna, ha nem ilyen a vége, bár szurkoltam is nekik, mert nyilván tudtuk az igazat.
A csajokat amúgy kedveltem, főleg Bridgetet, de ő is volt benne a legtöbbet, de ha Chingu nem olvassa el előre a többit, itt abbahagynám, de a következőt imádta, úgyhogy kezdem is. 😁
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése