Oké, azt hiszem kedveltem ezt a könyvet, mondjuk amilyen hypeja van olyan szinten nem, de azért sokkal jobb volt, mint az a gay könyv.
Nagyon tetszettek a karakterek, és itt már éreztem hogy igen, ez az én világom. Itt igazán éltek a karakterek, én nagyon kedveltem Avát és Alexet is. DE amikor megemlítették Josht benne, már ott tudtam hogy oké nekem KO lesz Josh miatt, már ott lemondtam Alexről, pedig Ő tipikusan az a fiú, az a karakter, akiért odáig vagyok. Ice Prince, kis fasz, de amúgy meg aranyból van a szíve. Mi a szarert szeretem ennyire ezeket a karaktereket XD aigoo mulla. Tudtam, hogy ez valamilyen könyvsorozat, viszont úgy voltam vele hogy áh én nem fogom elolvasni, aztán gondoltam hogy az egyik Julesról és Joshról fog szólni, úgyhogy már cravingelek, hogy olvashassam. Aztán valahol a vége felé Alex szemszögéből, amikor megemlítette, hogy lát valamit Bridget és a testőr között, hát már ott ki voltam és annyira akartam olvasni azt is.
Na de, Alex. Sajnáltam őt a múltja miatt, és láttam benne a megtört lelket. Kedveltem őt, de balszerencséjére tényleg konkrétan úgy, hogy alig szerepelt benne Josh, valahogy a szívem már a legelején kiválasztotta, és onnantól nem tudtam szerelmes lenni Alexbe. De elém tárult egy rohadt helyes fiú jeges tekintettel, tökéletes testtel. De igazából nem szerettem olvasni a pov-jait, mert az írónő annyira... Áh nem is tudom, de amikor olyanokat írt bele, hogy "igen, 120-as az IQ-m, mindent tudok", vagy "igen, bárkit megkaphatok, mert Alex Volkov vagyok", meg ezek... Annyira furán jöttek le, olyan idegen volt számomra miközben olvastam, hogy rögtön ki is zokkentett. Talán ezt a kötetet bölcsebb lett volna csak Ava szemszögéből megírni, mert onnan sokkal jobban atjottek az érzelmek, meg jobban kijöttek a személyiség jegyek is, még Alexé is. Viszont van egy párbeszéd rész Alex szemszögéből, ami nagyon tetszett:
– Mit akarok?
Veszélyes kérdés, tele megannyi válaszlehetőséggel.
Az emberek annyi mindent akarnak, de minden szívben csak egy igazi vágy munkál. Az az egy dolog, ami minden gondolatunkat és minden cselekedetünket meghatározza.
Az enyém a bosszú volt. Könyörtelen, vad, vérszomjas bosszú.
A családtagjaim holttestéből nőtt ki, bekúszott a bőröm alá, be a lelkembe, mígnem teljesen átvette az érzékeim felett a hatalmat. Az én árnyékom és a bosszú árnyéka azóta is együtt haladtak ezen a perverz úton.
Ava más volt. Már az első pillanatban tudtam, hogy mi az, amire ő igazán vágyik, amikor nyolc évvel ezelőtt megpillantottam, ahogy felragyogott az arca és a szája meleg, barátságos mosolyra húzódott.
– Szeretetet. – A szó lágy szellőként lebegett közöttünk. – Mély, örökké tartó, feltétlen szeretetet. Annyira akarod, hogy élni is hajlandó vagy érte.
– A legtöbben azt hiszik, hogy az a legnagyobb áldozat, ha képesek meghalni valamiért. Tévednek. A legnagyobb áldozat, amit meghozhatsz valamiért, az az, hogy élsz érte, hogy hagyod, hogy felemésszen, és teljesen megváltoztasson, olyannyira, hogy végül már magadra sem ismersz.
A halál maga a felejtés. Az élet a valóság. A legdurvább igazság, ami csak létezik. – Annyira akarod, hogy bármire igent mondanál. Bárkiben képes lennél hinni. Még egy szívesség, még egy kedves gesztus… és akkor talán, de csak talán, megadja neked azt a szeretetet, amit olyan kétségbeesetten meg akarsz kapni, hogy odaadnád érte mindenedet.
Ava is tetszett, hogy mindig pozitív, kis sunshine, de komoly és érett gondolkodású volt, amikor kellett. Viszont összességében inkább pozitív volt, néha elég naiv, de belefért így, hogy csak 22 éves volt. Nem nagyon tudok róla mit mondani, mert őszintén, annyira nem voltam elajulva, de kedveltem. Mondjuk szerintem jó gyorsan megadta magát Alexnek még annak ellenére is, hogy fel van vezetve a történetük ezzel a 8 évvel, dehat...
– Ha hagyod, hogy nálad hülyébb emberek határozzák meg az önértékelésedet, akkor soha nem fogsz magasabbra jutni, mint amennyit ők a beszűkült agyukkal el tudnak képzelni. – Előredőlt, a tekintete szinte szuggerált. – Figyelj, Ava, ahhoz, hogy az emberek szeressenek, nem neked kell dolgoznod. A szeretetet nem kell kiérdemelni. Azt csak úgy adják.
A szívem vadul zakatolt a mellkasomban.
– Azt hittem, te nem hiszel a szeretetben.
– Én nem is. De a szeretet olyan, mint a pénz. Az értékét azok határozzák meg, akik hisznek benne. Te pedig nyilván ebbe a táborba tartozol.
Viszont van pár dolog, ami még nem tetszett az Alex szemszögön túl. Mégpedig, hogy annyira fanfiction volt az egész, hogy őrület. Kezdve ugye azzal, hogy Alex csak baszott, szóba sem jöhetett nála semmi más az ágyban - vagy bárhol -, és úgy bánt a partnereivel, mint egy utolsó ribanccal. Avát is többször lekurvazta, de nem azt mondom, a leánynak bejött ez, úgyhogy annyi baj legyen XD De azért nekem hiányzott belőle legalább egy szeretkezés, vagy legalább egy olyan momentum, ahol gyengédebben csinálják a dolgokat. A következő fanfiction szerű az volt, amikor kiderült, hogy Michael tehet Ava gyerekkori traumájáról. Mégis mi a szarnak kezdte el mondókába elmondani az életét?! Annyira nem volt hiteles, hogy ő ott csak mondta és mondta és mondta, és azt hiszem Alex pov volt és még meg is említette, hogy érdekes, hogy Michael így bevallott mindent. Hát igen, elég érdekes volt XD és egyáltalán nem logikus. És rohadt fanfictionös. De szegény Josht úgy sajnáltam, amikor kiderült mindez az apjáról. Persze, olyan volt mintha nem törődne vele látszólag, viszont már várom hogy az ő szemszögéből olvashassam, mert szerintem jobban megviselte, mint amennyire mutatta. Áh, Josh, alig tudok rólad valamit, de már most kikészítesz. Na de, még ami borzasztóan fanfiction volt, az természetesen az, hogy kiderült, Alex miért közelítette meg Josht és Avát. Miközben konkrétan az elején le lehetett vágni, hogy ki ölte meg a családját. Áh, az nagyon nem tetszett, ráadásul utána nem az volt benne, hogy csak ezt kellett mondania vagy valami, vagy már ez régen volt és megváltoztak az érzései, neeeeem, ő inkább még jobban magára haragította Avát és Josht. De miert?? Ennek mégis mi értelme volt? Akkora hülyeség volt.
Azonban ennek ellenére, mégis volt valami ebben a könyvben, ami elnyerte a tetszésem. Tetszett a hangulat, Ava és Alex kémiája, sok-sok moment volt, pl amikor Ava sütött valami undorító trutyit, de Alex mégis azt mondta, hogy finom :D Meg amikor úszni tanította, a közös filmezések, meg amikor érte ment a vilag végére is. Kétszer is. Az mindenképp jót tett a könyvnek, hogy alig volt benne olyan fejezet, ahol ne párként szerepeltek volna, mert amúgy valaki már feleslegesen elnyújtja ezt, de legalább itt nem ez történt. Úgyhogy összességében tetszett, de már alig várom, hogy olvassam Julest és Josht.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése