Ana Huang - Games (Twisted)

 

Áh édes szentek, legszívesebben sikítanék, és még az sem fejezné ki, hogy mennyire nagyon nagyon nagyon imádtam ezt a könyvet. Mondjuk igaz, egy ilyen tematikával nem nagyon lehet melléfogni, és ennek a kötetnek ezzel a tematikával szerintem sokkal könnyebb dolga volt, mint az első részének, azért - számomra - egy hercegnőről és a testőréről sokkal inkább szeretek olvasni, mint egy lerágott csont, milliárdos, megtört lelkű fiúról és hozzá egy bármilyen női karakterről. De ez nem negatív dolog, le is szarom, hogy könnyebb dolga volt, megvett kilóra :D Hát én szerelmes lettem mindenkibe. 

Nem tudom mikor olvastam már ennyire csodálatos női karaktert, mint Bridget. Lenyűgözött a finom eleganciájával, az erős jellemével, hogy ennyire nem akart hercegnő lenni, hogy csak szerette volna élni az életét úgy, ahogy egy normális ember tenné. Annyira egyszerű, de nagyszerű volt. Nem kellett semmi felesleges túlzó jellemvonás, Bridget élt minden idegszálával, minden porcikájával, engem pedig teljesen levett a lábamról, úgyhogy nem csodálom, hogy Rhys Larsen is odáig volt érte haha. Kemény dolga lesz Jules-nak, mert az első kötetben azt hittem, hogy őt fogom a legjobban szeretni, mert imádom az ilyen kis bitcheket, akik amúgy aranyszívűek, de Bridget elvarázsolt minden értelemben. Olyan imádnivaló volt, hogy ennyire szerette az állatokat és mindig úgy gondolt erre, hogy ez egy közös jellemvonás az anyukájával, aki sajnos belehalt a születésébe. Sajnáltam őt is a gyermekkora miatt, de legalább ott volt a testvére meg a nagyapja. Az megérintett, hogy úgy gondolta, hogy mindenki, aki fontos volt számára miatta halt meg, magát hibáztatta mindenért, ahogy én is teszem sok esetben, úgyhogy ez így dupla csapás volt - mert igazából az, amiket gondolt, valamilyen szinten szerintem valid volt, legalábbis én így gondolom, de tényleg csak egy minimális szinten, egyáltalán nem az ő hibája volt, hogy meghalt az apja. Imádtam, hogy ilyen intelligens karakter volt, habár nem tudom, szerintem Jules ebben le fogja szárnyallni, de tényleg Bridget annyira nő volt, annyira vonzó, amikor olvastam kb úgy jelent meg előttem, mint egy angyal. Imádtam, hogy nem volt nagyképű, pedig hát ugyebár lehetett volna mire; azt is imádtam, hogy nem volt naiv. Nem is értem, ő meg Ava hogy lehetnek barátok, mert kb ég és föld a két leány, és bár tényleg kedveltem Avát, de Bridget... *hearteyes* 

Rhys Larsen... Bekerültél abba a szűk kategóriába szerény köreimben, amikor úgy gondoltam, hogy egy karakter bárcsak ki tudna lépni egy könyből, hogy itt járjon közöttünk, mint egy igazi hús-vér férfi. Az első kötetben ugye az Alex szemszögek nem tetszettek, hát itt egyesen éheztem, hogy még többet meg tudjak Rhys Larsen-ről, a múltjáról, a gyerekkoráról, az aktuális érzéseiről Bridget felé; de egyszerűen olvasni akartam róla. Úgy ittam a sorokat, mintha a világ legfinomabb nedűje lenne, bár ez így volt Bridget szemszögeivel is. Olyan voltam mindkettejüknél, mint egy tini kislány, a lábammal rúgkapálóztam úgy, hogy észre se vettem XD Mondjuk azért viszonylag sokáig egyszerűen nem tudtam magam előtt megjeleníteni Rhys külső jellemvonásait, pedig már a legelején le volt írva, de valahogy soha nem úgy jelent meg nekem, mint a könyvbéli leírás. Aztán elengedtem, vagy nem tudom mi történt, és megjelent előttem konkrétan az álomférfim. Sötét, hullámos, középhosszú haj, gyönyörű zöld szemekkel, tökéletes testtel. Viszont igazából ha nem így lett volna leírva, akkor is szerelmes lettem volna belé, mert már ott megvett magának, amikor azt mondta Bridgetnek, hogy nem maradhat abban a házban, ahol x ideje élt, mert szerinte nem biztonságos haha. Fhu az nagyon tetszett, hogy konkrétan analizált ez a férfi, és rögtön kiismert mindenkit, akár egy pillantás alapján meg tudta állapítani, hogy xy egyed miben sántikál. Bár, egy volt katonától ez elvárható. Természetesen sajnáltam őt is a gyermekkora miatt és meg lehetett őt érteni, hogy miért nem szeret róla beszélni. A helyében én sem tettem volna.

Sötét, titokzatos, átható. Rhys az ember veséjébe látott. Pillanatok alatt lehántotta a lélekről a múlt aprólékosan kidolgozott hazugságait, és elérte az alattuk rejlő ocsmány igazságokat.

Az első találkozásuk számomra olyan volt, mint ahogy a second lead páros találkozott a Business Proposal-ba :D Konkrétan éreztem azt a tűzijáték-szerű vonzalmat rajtuk, kinyíltak a virágok, elszabadultak a pillangók, orkáni erejű volt, ahogy egymásra néztek, ahogy mindkét szemszögből megkaptuk, milyen érzéseket váltottak ki egymásból. IMÁDTAM. Aztán Rhys Larsen megszólalt, és Bridget ott ki is józanodott, visszaszálltak a pillangók XDDDD Olyan felüdülés volt olvasni, hogy "utálják" egymást, viszont az az őszinte vonzalom mindig is jelen volt kettejük között, állandóan szikrázott valami, a ki nem mondott dolgok pedig ordítottak némán. 

–  Köszönöm szépen – mondta Bridget. – Nagyra értékelem, hogy kézbe vetted a dolgot, bár elkeserítő, hogy valaki másnak kellett közbelépnie, hogy vegye a lapot. Az miért nem elég, ha én azt mondom, hogy nem?

Bosszúsan ráncolta a homlokát.

–  Tudod, vannak az idióták, és vannak a seggfejek – mondtam, és kicsit odébb léptem, hogy egy csapat vihogó bulizót elengedjek. – Na, hát kifogtál egy olyat, aki egyszerre volt mindkettő.

Ezzel kiérdemeltem egy apró mosolyt.

–  Mr. Larsen, úgy hiszem, végre civilizált emberek módjára beszélgetünk.

– Csak nem…? Valaki ellenőrizze a pokol hőmérsékletét, gyorsan! – mondtam rezzenéstelen arccal.

Bridget mosolya szélesre húzódott, és ez olyan felkészületlenül ért, mint egy gyomros.

 

És még egy, mert kurva jó: 

– De azt hiszem, egyetlen egyszer sem voltam még ilyen nagy veszélyben, mint amióta te vagy az ügyfelem.

Bridget zavartan ráncolta a homlokát, én pedig majdnem elmosolyodtam.

Majdnem.

– Ugyanis azóta tízszeresére nőtt az esélye, hogy felvágom az ereimet.

Bridget arcáról eltűnt a zavar, a helyét pedig az öröm és bosszúság furcsa keveréke vette át.

– Örülök, hogy megtalálta a humorérzékét, Mr. Larsen. Igazi karácsonyi csoda!

Annyira jó volt, hogy konkrétan eltelt két év, míg úgy ahogy tudtak egymás közelében élni. Nem siettek el semmit, pedig akkor már kedvelték egymást, kevesebbet vitatkoztak, meg ugye megkötötték az egyezségüket, ott azért érezhetően megváltoztak a dolgok. De olyan szépen fel volt vezetve, nem volt elkapkodva, minden úgy és akkor történt, amikor annak kellett. Belegondolni abba, hogy egy olyan személy mellett kellett majdhogynem 0-24-ben lennie mindkettejüknek, aki amúgy kiidegeli őt jó és rossz értelemben is, megintcsak felüdülés volt olvasni. Konkrétan nekem ez a spicy, nem az orrba-szájba szex, hanem amikor két karakter ennyire odavan egymásért, külsőleg és belsőleg is, kedvelik egymást, de kötekednek, flörtölnek, nem lépik át a határt, de már ott táncikálnak a peremén. Szikra, tűz, robbanás. Felrobbantottak mindent, egymást is, engem is. Olyan szexi és aranyos is volt egyszerre, hogy Rhys Larsen mindig úgy nevezte Bridget-et, hogy "Hercegnő", Bridget pedig mindig azt mondta Rhys-nek, hogy "Mr. Larsen" hát sfdkjslfjsljfsdlfnk!!!

AMIKOR EGY HÓNAPPAL KÉSŐBB a diplomaosztóra készülődtem, addigra sikerült a pillangókat egy kis ketrecbe terelnem, de az egyikük kétszer is megszökött. Egyszer, amikor láttam, hogy Rhys simogatja Mezőt, aki még őt is le tudta venni a lábáról. A másik, amikor elcsíptem, ahogy a karizmai megfeszülnek, amikor a bevásárlószatyrokat hozta be a házba. Ezeknek a pillangóknak tényleg nem kellett sok, hogy beinduljanak. A kis csitrik.

Aztán amikor végül már nem bírták egymás nélkül... te jó ég, mi volt a a szexjelenet. Az első, amikor már belevetették magukat minden erejükkel, minden szerelmükkel. Az a kölcsönös tisztelet, a végtelen szenvedély, a fülledt erotika, a kicsit mocskos szex, de mégis érzéki, de vad. Ahogy jöttek a villámok, jöttek a mennydörgések, hát elaléltam. Néha annyira túlzó egy-egy könyvnél már, hogy annyi szexjelenet van benne, mint például a Birthday Girl, ahol konkrétan a második felében végigdugták az egész könyvet... Addig itt az író tökéletesen eltalálta, hogy mennyi szex legyen benne, és az intenzitást pedig magas fokra tekerte. Az első kötetben egyébként szerintem rövid szexjelenetek voltak, bár igazából elég is volt annyi, az olyan mocskos volt, pláne az az utolsó piknikes, saras akármi... cringe. Viszont ebben a részben az írónő elnyújtotta ezeket, Rhys Larsen kiélvezett minden pillanatot, Bridget pedig élvezte, Rhys darabjaira szedte, majd újra összerakta őt. És itt legalább nem csak durva dugás volt, hanem szeretkezés is, meg úgy minden, amire valaha is vágytam egy könyvtől. 

Szerintem mindannyian tudtuk, hogy Bridget remek királynő lesz. Kb olyan volt nekem, mint Diana hercegnő, valahogy azzal a mentalitással, kisugárzással. Hát jól megnehezítették a dolgukat ezzel a hülye szabállyal, de hihetetlenül jól kijátszotta a lapokat Bridget, meg hogy bevetette Alex Volkovot is, az egy zseni húzás volt, meg huh... Alex Volkov. Eskü ezzel az egy jelenettel jobban szerelmes lettem belé, mint az első kötetben bármikor rip XD Még az sem zavart, hogy ennyire kiszámítható volt az, hogy Rhys valami fontos ember fia lesz, mert amúgy lett volna róla egy más elképzelésem is, és akkor még a szabályt sem kellett volna megbolygatni. De így sokkal jobb volt. Így most már végre abban a kitalált országban mindenki azzal házasodik össze, akivel csak szeretne, és ha egy királyné a volt testőrével akar összeházasodni, akkor össze is fog.