Ennek a könyvnek az első felét nagyon élveztem, igazán jó karakterek vannak benne, szenvedélyesek, furák, szerethetőek, tehát minden, ami egy jó karakterhez kell. Nagyon kedveltem Annát, ahogy ott beszélt arról, hogy milyen elvárásokkal kell szembesülnie, amit egyébként gyakran nem is más emberek támasztanak felé, hanem saját maga, na meg a családja. Hát egyből megjelent a szemem előtt egy páros, akiket imádok és mindig nézek facebookon. Imádtam, amikor Anna arról morfondírozott szopás közben, hogy ő mennyire nem szeret szopni XD Imádtam, hogy van egy háziállata, Kavics, aki egyébként egy kavics XD Imádtam, hogy ilyen kis bohókás volt, de mégis elég fura, tök sok érzéssel. És Quan is lenyűgözött, már az elején. Hogy ennyire imádja a gyerekeket, hogy így áll a családjához, a barátaihoz és az élethez, hogy nem adta fel, amikor beteg lett és meggyógyult.
Hát amikor kiderült, hogy Julian nyitott kapcsolatban akarja tovább folytatni, nem is tudom mit éreztem. Olyan "elvagyok vele, mert ezt várják el tőlem" kapcsolat volt az övék, legalábbis Anna részéről, hogy Julian mit érzett, fogalmam sincs. Ahogy Anna reagált, az egy kicsit sajnálatra méltó volt, végül beadta a derekát. Dehát ezzel meg találkozott élete szerelmével, úgyhogy ha úgy vesszük, még segített is neki Julian kiszakadni egy olyan világból, amiben amúgy a lány nem érezte magát jól, csak nem mert szólni róla, mert a családja imádta Juliant.
Az elején, ahogy megismerkedett Quan és Anna, ahogy nézték a hülye dokumentum sorozatokat, hát annyira jó érzés volt olvasni. Ki a fene gondolna erre, hogy arról írjon, ahogy két ember más-más helyen egy randi appon találkozva a polipokról néz dokumentumfilmet XD Hát kurva jó ötlet volt. A könyv egyébként szexuálisan túlfűtött, szerintem amúgy sokkal több erotika van benne, mint amennyi kellett volna. Az elején ezek a majdnem-szexek, meg mutasd meg hogy szereted cuccok enyhén zavarbaejtőek voltak, mintha kb pornót olvasnék, pedig szerintem rohadtul nem ez volt a lényege az ő történetüknek. Viszont ez egy kicsit ilyen kettős, mert amúgy meg tök jó volt ezeket a pettingeket olvasni, szenvedélyes volt és érzéki minden mozzanata.
Ahogy ők ketten egymásba szerettek, jöttek a bonyodalmak is. Egy kicsit olyan volt amúgy Quan helyzete, mintha kb én vinnék haza egy fiút, nem felelt meg Anna családjának a tetkóival, meg hogy ilyen félig carpe diem életmódba volt, meg hogy nem volt rendes állása, ami nem is igaz. Hát Anna családja, kezdve a nővérével... kiakasztó, fárasztó, ellenszenves, mégis nagyon valódi volt. Simán el tudom képzelni, hogy egy kínai családnál ilyen keményen bánnak a gyerekekkel, vagy hogyha egy kicsit is kilóg a családból, széttapossák. Így volt ez Annával is és a betegségével, kb nem is érdekelte a a nővérét, hogy milyen betegsége van, csak azt mondogatta, hogy ez biztos nem igaz, csak figyelemre bánik. Hát na igen... ilyen ez, amikor a családod nem hallja meg a segélykiáltásod. Borzalmas lehetett Annának, hogy miközben próbált segíteni az apjának, aki már félig a sírban volt, még arra is rá kellett jönnie, hogy a betegségének mennyi rétege van és miképp befolyásolja az életét.
Összességében jó könyv volt, a vége felé azért kezdett laposodni, amikor már Anna rájött, hogy csak ő irányíthatja az életét, és visszatért a hegedűhöz meg Quanhoz. Az kifejezetten tetszett, hogy mindenki ott volt a koncertjén, csak a nővére nem, akivel közben összevesztek az apjuk miatt. Ezzel is az író a realitás talaján maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése