Ez a könyv kettő az egyben történetet tartalmazott, míg az egyik felét már korábban elolvastam, ezt a felét csak most, mert akkor az annyira nem fogott meg és nem volt kedvem folytatni, de most megérte, mert ez sokkalta jobb volt, bár a vége lehetett volna erősebb.
Mostanában úgy rá vagyok kattanva azokra a sztorikra, amikor egy kisállat hoz össze párokat, lehet Leonardo miatt XD Ez is kicsit hasonló volt, Art elütött egy szegény kis tacsit, akit végül befogadott, ez vezetett oda, hogy megismerte Chipet.
Jó volt olyan konyvet olvasni, amiben bár meleg a főszereplő, nem mindenki meleg rajta kívül. Bár E/3 volt, ennek jót tett, mindenkinek a szemszögébe beláttam kicsit.
Imádtam Art és Chip párosát, hihetetlen érzékiek voltak, forrt köztük a levegő az első pillantásuktól kezdve. Nem is tudom, hány oldalon keresztül olvastam a szeretkezős jeleneteket, de talán ennél szaftosabbat nem is olvastam még. Aztán a végén néha oda nem illőnek éreztem, miközben állt a káosz, miután elrabolták Chilet és leégették a házát, amikor elmentek megnézni a maradványokat, ott is a hajóházban is egymásnak estek, hát kész, ez nem lehet tényleg ilyen, amikor szerelmes az ember? Nekem kicsit sok volt mar ott hogy minden helyzetben kb csak szexelnek. Hiányzott a beszélgetés és a mélyebb töltet belőle, a kapcsolatuk inkább nekem ezért még felszínes érzetű volt, bár ők kívülről belülről érezték egymást. Viszont szerettem benne, ahogyan egymással bántak, olyan óvatossággal és szeretettel, tisztelettel, és mindenben segítették egymást, mint amikor Chip megtudta, hogy Artnak soha nem volt élvezetes az, amikor passzív fél volt, ezért a csillagokat is lehozta neki, amikor először szeretkeztek. Vagy amikor Art mindenben támogatni akarta Chip fejlődését és álmait, hogy robotikával foglalkozhasson.
Az tetszett még benne, hogy nem csak Chip volt az aktív fél, hanem olyan bizalom volt köztük, hogy kemény erős férfias férfi létére Chip engedte Artnak, hogy ő vezessen.
Na de a könyv nem csak a szexről szólt, bár konkrétan nem tudom mit írhatnék ezen kívül, de volt itt titkos illegális tenyésztelepre való betörés, brutális gyilkosság, Chip elrablása, Art zsarolása, hogy nyilvánosságra hozzák a melegségét. De a cselekmény fele tényleg szex volt. xD
A történet lelki részét Art szüleivel való kapcsolatában láttam inkább, amikor wlőbújt nekik, akkor meglepő volt a könnyed reakciójuk, de örültem, mert elfogadták és szerették, nem ítélték el a fiúkat identitása miatt.
A végén minden és mindenki a helyére került. A kedvenc karakaterem amúgy Shy volt, Art titkárnője, kb. szuperhős volt végig, nélküle semmi se sikerült volna, mindig Art előtt járt pár lépéssel, ahogy a keze alá dolgozott, öntudatos, erős személyiségű ember, aki mint a napfény, úgy sugárzott át a könyv lapjain. Egyszerre volt szuper alkalmazott, barát, pszichológus és minden, amire Artnak szüksége volt. Egy szuperhős volr ez a lány, nagyon örültem, hogy a végén megkapta a megérdemelt boldogságot is Monty mellett.
A történet vége nekem eléggé összecsapott volt. Az jó volt, hogy újságcikkeken keresztül érzékeltették az idő és az események haladását, de a legutolsó jelenet nekem olyan volt, mintha kitépték volna az utolsó oldalt. Tökéletes befejezés lett volna, ha úgy van vége, hogy Art nem csak beszél arról, hogy meg fogja kérni Chil kezét, hanem éppen meg is kéri, és boldogan élnek míg meg nem halnak stb.
Lehet ezért, mert nem lett olyan a vége, amire vártam, nehéz volt nagyon összeszedni a gondolataimat erről. Mert tetszett amúgy, nagyon, de közben a vége hiányérzetet keltett bennem, és nem tudtam ezért százszázalékosan jó élménbyől írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése