Oké, azt hiszem kijelenthetem, hogy ez a kedvenc bl könyvem. Hirtelen azt sem tudom, mit írjak róla, egyszerre itt van minden érzés és gondolat, de nem tudom annál hitelesebben átadni, mint maga a könyv. Ezt minden bl szeretőnek el kellene olvasnia!
Először is imádtam ezt a borítót! Másodszor a történetet, ami egy kellemetlen alaphelyzetet állít fel, Daninak a karácsonyi vacsorára haza kell vinnie a szerelmét, aki amúgy nincs, de azt hazudta, hogy van, hogy ne cikizzék.
Adott egy gyerekkori ex-barát, Zénó, aki visszatér Dani életébe, azonban fogalma sincs arról, milyen sebeket okozott Daninak azzal, hogy anno kilépett az életéből.
Többek között emiatt is alakult ki Daninak tisztaságmániája és OCD-je, attól a megfeleléskényszertől, hogyha minden tökéletes körülötte, akkor talán őt is szeretni fogják. Istenem amúgy, annyira fájt így olvasni a fiú belső gondolatait, hogy milyen kínt okoz neki ez, hogy nem tud uralkodni a késztetésen, hogy feltakarítsa a koszt vagy megigazítson valamit. Mindig is érdekeltek az ilyen betegségek, érdekes így olvasni róluk, könnyebb megérteni is az ezzel elő embereket. Tehát Dani sokszorosan sérült volt, dehát ki nem az? Aztán váratlanul felbukkan Zénó az Ambrózia könyvesboltban, Dani munkahelyén és elkezdődnek a bonyodalmak...
– Ó, az Obszidián! Készülj fel, hogy bele fogsz zúgni Daemon Blackbe!
Amúgy meg... ki ne akarna a könyvesboltban beleszeretni valakibe? Minden álmom egy olyan srác, aki szeret olvasni, és akivel a könyvekről is tudok beszélgetni.
Zénónak is ott volt a magányos gyerekkora, a nagymamája, akit túl hamar elveszített, akit tizennégyévesen egyedül ápolt, senki nem volt vele abban az időben... Borzasztó magányos lehetett.
Nehéz az élet, ha sosem tudod, jövőhéten melyik országban ébredsz majd fel.
Végül persze Zénó lett a kamupasi karácsonyra. Istenem, de imádtam azt a kb egy napot, amit ott töltöttek, te jó ég. Szerettem, amikor egymást úgymond kerülgették, Zénónak mindig volt egy mozdulata, egy érintése egy bensőséges gesztusa Dani felé, amiről árulkodott, hogy "szerelmesek". Az egyik kedvenc jelenetem az, amikor Dani szobájában éjjel olvasnak egymásnak hátatvetve, meghitten.
Az olvasás békességet teremt a káoszban, és boldogságot a kietlenségben.
Ez az, amire minden könyvmoly vágyik: a teljes harmóniára a pároddal, amikor az olvasás nem a másiktól elvett idő, hanem éppen az, ami közel hoz titeket egymáshoz.
Azt is imádtam, amikor Zénó segített Daninak újraélni a gyerekkori vágyait és felülette a rénszarvasdíszre, ahogyan régen az apukája tette.
Több mint tizenöt éve halott, de ugyanúgy fáj, mint régen. Egyszerűen csak megtanultam elviselni a hiányát. Ha rá gondolok, még mindig szúr a szívem, és eláraszt a bánat, de már nem taszít a földre.
A végén volt egy történés, értem, kellett, hogy legyen benne valami bonyodalom, de hogy miért pont így, azt nem tudom. Mindenesetre neg lehetett érteni Zénó viselkedését a végén, nincs ember, aki ebben a helyzetben jól reagált volna.
Nem a párkapcsolat és a viszonzott szerelem a kulcs önmagunk jobbá tételéhez, hanem a munka, amit mi magunk beletesszünk a fejlődésünkbe.
Összességében minden rezdülésüket imádtam, szó szerint, amikor Daninak elakadt a szava, elállt az én lélegzetem is, teljesen kész voltam. Még sosem volt ilyen, de Daninak és Zénónak hála megtapasztaltam azt, milyen, amikor egy könyvön eláll a lélegzetem. Az a sok érzés, te jó isten, lehet elfogult vagyok, ennel az írónak nagyon szeretem a könyveit, de ez lett a kedvencem. Azt pedig külön szeretem a történteiben, hogy a szereplők több könyvön át élnek, felbukkannak mellékszereplőként a korábbi kedvenc karakterek. Már alig várom, hogy mi lesz a következő, akiben egy kicsit Dani és Zénó is megjelenik.
Nem volt egyszerű ez a pár nap egyikünknek sem, de bármit is hoz a jövő, azt veled akarom megélni, és nem nélküled. Mert ha egy ponton rosszra fordulnának a dolgok, addig egy életre való boldog pillanatunk lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése