Ez volt az első hosszabb
terjedelmű krimis könyv, amit olvastam, és hát nem volt éppen zökkenőmentes
folyamat. Kezdve azzal, hogy E/3-ban van, ami eleve megnehezíti, nem szeretek
így olvasni, valahogy így sokkal nehezebb beleélnem magam, az érzések és a
gondolatok nem jönnek úgy át, mint E/1-ben. Aztán ahogy olvastam, a rengeteg
szereplő és szemszögváltás szempontjából végül tényleg ez tűnt az ideális
választásnak. A történetbe nehéz volt belerázódni, meg kellet szoknom, rá
kellett hangolódnom. Ez olyan 150-200 oldalig tartott, addig egy kicsit akadozott
is a történet, de fel kellett építeni. Viszont olyan sok szereplő és név volt benne, hogy még a végén is kicsit nehéz volt hogy akkor ki kicsoda. xD Onnantól kezdve már szinte egy ültő helyemben
elolvastam volna, mert izgalmas volt, fordulatos, na meg folyamatosan
fenntartotta az érdeklődésemet, hogy mi a fene történik ebben a városban, ki a
gyilkos, egy vagy több ember, vagy szellem, vagy mi a halál van. XD
Rachel nagyon paranoiás volt, de
megvolt rá az oka, a húszévvel ezelőtti események, amikor a féltestvére meghalt
a konzervgyárban feltehetőleg az ő lövése miatt. Idióta kamaszok, nem találtak
jobb szórakozást maguknak, minthogy éjjel kimenjenek egy elhagyatott helyre...
Ezek sose nézek horrorfilmet? Minden valami hülye tréfával és sötét, lerobbant hellyel kezdődik. Aztán húsz évvel később, pont Luke halálának évfordulóján,
megismétlődik a borzalom, megölik egy volt osztálytársukat. Aztán még egyet.
Aztán eltűnik valaki. Mindeközben Rachelt követik, megfigyelik, rendes para
volt, ahogy annak ellenére, hogy többször leellenőrzött mindent, mennyire nem
érezte magát biztonságban. Egek, az egyik ilyennél azt hittem szegény kutyust
is elkapták hát omg mondom, csak a kutyust ne!
Volt itt mindenkivel valami, a
gyerekei, úristen, azok az idióta kölykök. Hát Harper, a 17 éves kamasz, oké,
kiszökik fiúzni éjjel. De miután egy hullát találnak, és alig telik el után egy
nap, meghackelik az öccsével a lakás biztonsági rendszerét, aztán újra
kiszökik, aztán kiderül, hogy nem a barátjával találkozik, hanem kishíján elrabolják és megölik, hát istenem, ez a lány megérdemelte volna, hogy meghaljon,
ha ennyire hülye.
Ami a legérdekesebb volt az
egészben, az az, ahogyan próbálták összetenni a gyilkosságokat, összefűzni a
régebbi sztorival. Konkrétan hittem én itt mindent, ami a szereplők fejében
megfordult, az az enyémben is. Luke az, aki mégsem halt meg, csak eljátszották?
Vagy Luke kajak meghalt és akkor a szelleme? Luke apja, aki most szabadult a börtönből?
Valamelyik idióta osztálytárs csaj? Aztán a végén azt hittem Rachel apja, az
exrendőr. Aztán megint azt hittem, hogy Luke. Aztán azanyámat, olyan ember
volt, akire kajak nem gondoltam, egy hülye kis ficsúr, aki azt hitte, hogy mindent
tud, mert elolvasta az idióta cikkeket. Jó ég, ilyen bosszantó és pattogós kis hülyegyereket,
mint ez volt, hát megérdemelte, amit kapott. A végén, amikor Cadet meglőtték, azt
hittem meghal, mondom, csak nehogy! Aztán örültem, hogy nem és a végén úgy tűnt,
megbékélnek Rachellel egymással és hazamegy, ez egy kis happyend érzést adott
nekem.
NA DE! Aztán, hogy mi történt,
vagy mi derült ki, plot twist a végére, a kis hülyegyerek nem is Luke gyereke,
hanem a nagyapjáé, egek, hát itt mindenki akkora homályban volt! És a vége, hát
ez amúgy az egyik legjobb lezárás, ami szerintem lehetett ennek, mert igaz,
hogy az ördög sosem alszik. Ez egy olyan ördögi körforgás, aminek sosem lesz
vége, mert a bosszú mindennél erősebb egy anyában, ha a gyerekéről van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése