Hát elöljáróban annyit mondanék, hogy anyukám, ezért nem kell magadat felcsináltatni egy olyan emberrel, akit még úgy igazán nem ismersz :D
Egyébként tetszett is, meg nem is. Tetszett az eleje, még ez a be nem tervezett baba is, mert jó hatással volt mindkét emberre, bár sosem értettem meg Rachel miért ilyen aggódó, hogy ezt meg azt nem tud arról az emberről, akitől gyereke lesz. Ez a mentalitás nagyon bosszantott, mert egy nő ha már bevállal egy gyereket ne kezdjen már azon kattogni, hogy "jaj, még a barátait sem ismerem". Ennek ellenére Jack vagy John egy jó karakter volt és nagyon megkedveltem meg együttéreztem vele.
És abban a pillanatban az életem új irányt vett, noha akkor még nem ismertem fel. Egyedül voltam, Ben nélkül, aggódtam a jövőm miatt, és akkor a jövőm hirtelen ott állt előttem.
Az egész olyan nyersnek hatott. A fogalmazás, a karakterek, az érzések. Meglepett, hogy a nő most volt "áldott" időszakban, de csak arra tudott gondolni, hogy mindent kideritsen a férfiről, akivel később le kellene élnie az életet. Viszont voltak benne nagyon szép mondatok a kapcsolatokról.
A mosolya olyan volt, mint egy lélekharang. Aznap éjszaka kezdett el kongani, és reggelig nem is hallgatott el.
Hát de ez a nő amikor átment paranoia üzemmódba... Te jó ég, borzasztóan idegesítő volt. Megtudott valamit, már egyből kérdezte is Jacket, hogy ez mégis micsoda. Jack teljesen nyilvánvalóan nem akarta elmondani neki, de ez a nő addig erőskodott, míg végül valamennyit, amennyit csak tudott, elmondott ennek a hihetetlenül idegesítő nőnek. Konkrétan volt olyan, hogy Rachel sógora látta Jacket egy kávézóban kiabálni egy palival, Rachel meg egyből kérdőre is vonta, hogy ezt mégis mire véli. Hát ki ez XD Hogy lehet ilyen valaki?! És nem egyszer, nem kétszer fordult elő.
És amíg a film képkockái peregtek előttünk, kék és fehér színnel megvilágítva a nappalit, folyamatosan tűnődtem: lehet, hogy boszorkányüldözés volt, ám ez még nem jelenti azt, hogy nem vagy boszorkány.
Aztán meg olyan nyomozasokat csinált TERHESEN, hogy az FBI is megirigyelte volna. Dark web meg minden hülyeség, csak mert kíváncsi vagy valaki múltjára, aki nyilvánvalóan el akarja felejteni... Ez aljasság. És amikor megtudta és belemaszott az internet bugyraiba, még azután is kerdezősködött és csak nem állt le. Hogy lehet ilyen valaki?! Jó, én megértem hogy mivel a gyermeke apjarol van szó, akit nem mellesleg alig ismer, így tudni akar róla dolgokat, de ember, tudjuk már, hogy hol van a határ.
A „nem bűnös” és a „nem bizonyított” közti rést hirtelen iszonyú szélesek éreztem, mintha az Atlanti-óceán lenne; a különbség fontos, de igazából nem látom és nem értem, mint amikor sötétben tapogatódzom egy szobában, ki tudom venni néhány tárgy formáját, de valójában nem tudom, hogy a falak hol vannak.
Es aztán amikor kiderult minden, mert addig nem hagyta békén Jacket amíg el nem mondta neki, nem mondta el a teljes igazságot, Rachel pedig rájött egy kérdésből. Tudta, hogy Jack ölt. Tudta, hogy ösztönös volt. Tudta, hogy előre megtervezte. Tudta a folyamatokat. Egyedül azt nem tudta Rachel, hogy Jack emiatt börtönbe került. Eltusoltak az ügyet, de 4 hónapra az elején börtönbe került. ERRE EZ A DEBIL NŐ SZAKÍT VELE?! MERT BÖRTÖNBEN VOLT?! Tesó, ki akarná elmondani, hogyha börtönben is volt?! Ez az indok annyira nevetséges volt, hogy komolyan ez már a tűréshatáromat piszkálta. A nő nem is törődött azzal, hogy Jacknek mennyire megalazo lehetett ez, és ezért nem beszélt róla, nem azért, mert hazudni akart. Csak azzal volt elfoglalva, hogy megint hazudott neki és így nem tud benne megbízni. Most is ahogy írom ezt, érzem hogy egyre idegesebb leszek XD
Jacknek megvolt rá minden oka, hogy elkövette ezt a gyilkosságot. Nem volt szép, nem így kellett volna cselekedni, semmit sem így kellett volna tenni, de sajnos így történt. Védte a családját, védte az autista öccsét, hozzájuk pedig betörtek, számtalan alkalommal. Apuból kiindulva ugyanígy cselekedett volna, megha nem is helyes. Talán ezért nem is annyira megbotránkoztató tett ez nekem, amit Jack csinált. Mert a családját védte, az volt az elsődleges neki, hogy az autista öccse ne éljen többé rettegésben.
Aztán meg az, hogy Rachelben ez az egész milyen gyorsan fordult meg, hát el se hittem. Még a 38.fejezetben csúnya, rossz Jack, fúj, hazudott, soha nem akarja látni. Aztán már a 39.fejezetben meg igen, mind követünk el hibákat, ő is csak a családját védte. Hát kutya legyek, ha értem XD
Mindenesetre annak örülök, hogy még a baba előtt kibekültek és őszintén megtudtak beszélni mindent, amit kellett, Rachel pedig megtanult újra bízni.
Hát, mindannyian emberek vagyunk és követünk el hibákat. Néhány hiba egészen pici, némelyik rettentően nagy. Ettől függetlenül még nem lesz valaki rossz ember a hibái miatt. Ezt jól átadta a könyv. Jack pedig nem volt rossz ember, csak elkövetett egy hibát. Amit megbánt és egy örök pecsétként megbélyegezte. Hát mindenki döntse el maga, aki olvasta ezt a könyvet, hogy megérdemelte-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése