2026 első olvasmánya, amit már január elején kiolvastam, mégsem tudom mit írhatnék róla, mert annyira nem volt az én stílusom, mindazonáltal pedig mégiscsak tetszett. Valahogy nem kapott el, nem fogtak meg a karakterek, sem maga a sztori. Olyan unalmaska volt, de egyébként élvezhető, nem volt benne számomra katarzis, vagy egy olyan karakter, aki kiemelkedne a többi közül. Nem volt olyan hű de nagy a szerelmük, pedig emlékszem, hogy ettől az írótól én már olvastam, bár akkor társíróval írták a Him-et, ami konkrétan a kedvenc gay könyvem. Na ott mindent éreztem, amit kellett. Az valami csoda volt, tűzijáték robbant a testemben tőle. Ettől nem igazán.
Egyébként a fúk aranyosak voltak. A borítón szereplő férfiről mindig Huánmigel jut az eszembe XD Ő volt a farmer Huánmigel gay változatba haha. Nagyon nem az én világom ez a farmerkedés, a cowboyok meg ilyenek, nem szeretek róluk olvasni, nem szeretem a countryt - persze mindig van kivétel, de ez most nemigen volt az. De Kieran amúgy tetszett. Tetszett, hogy ilyen kis introverált volt, magamra ismertem benne, és nagyon sajnáltam, hogy ilyen körülmények között kellett élnie, ahol minden egyes pillér az életében titkok köré volt építve. A bátyja, akinek a nevére sem emlékszem már tök jófej volt vele, bár amúgy érezhető volt valóban, hogy ő a kiskedvenc, bármennyire is tagadta a könyv utolsó szakasza ezt. Néha azért jó volt elképzelni Kierant, alias a meleg, farmer Huánmigelt ahogy felpattan arra a ketyerére és learatja vagy mit csinál a búzával XD És ilyenkor mindig rájövök, hogy nem minden meleg férfi látszik melegnek. De ez így van rendjén. Jó volt, hogy Kieran ennyire férfias, határozott jellem volt, miközben egyébként az identitásával, a kapcsolataiban, a beszédben és minden egyéb másban határozatlan volt.
De ha választanom kell, akkor Roderick jobban tetszett. Aranyos, kedves, humoros, sassy, díva és tisztában van önmagával. A való életben is ez a fajta embertípus a kedvencem. Őt is sajnáltam ilyen szülőkkel, ilyen gyér párkapcsolattal, amiből megmenekült. Még szerencse, hogy Kieran felajánlotta neki a szobát, mert különben megfagyott volna. Az nagyon tetszett, hogy habár eldöntötte magában, hogy soha többé nem csinál ilyet, hogy bujkálni fog, merthogy mit gondolnak majd az emberek a párkapcsolatáról, Kierant mégis várta, mert megértette, hogy ez számára fontos. Jófej volt vele végig, és segített neki minden pontban, ami Kieran számára kényelmetlen, kellemetlen volt.
Összességében jól kiegészítették egymást, de sajnos nem voltam elájulva a románcuktól. Mondjuk az első találkozásuk meglehetősen érdekesre sikerült a középiskolában haha. Azokat a részeket élveztem a legjobban olvasni és nem az explicitsége miatt, hanem mert Kierant ott olyan jól megragadta az írónő, hogy milyen érzés volt ezt neki végignézi és hogy gyakorlatilag azóta tetszik neki Roderick. Aztán már a közös lakásukban a sütögések is meghittek voltak, csak nem tudom, azt hittem lesz valami robbanás-szerű, de nem volt rip.
De azért nem mondanám, hogy időpocsékolás volt. Egyszer érdemes elolvasni, de most még nagyobb késztetést érzek rá, hogy újra elolvassam a Him-et.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése