Aztarohadt. Ez a történet nagyon durva volt, minden szempontból. Kiborító, felkavaró, hihetetlen, izgalmas, fájdalmas, nagyon igazi.
Nagyon jó megoldás volt, hogy a jelen és a múlt váltakozott, így egyszerre ismerhettem meg a történtek hátterét, a miértekre viszont csak a legvégén, a jelenben derül fény.
Tizenhét év. Kimondva nem sok, de belegondolva brutál sok. Amikor benne vagyunk, éljük az életünket, ami néha unalmas, néha annyira eseménydús, hogy csak elrepülnek a napok, hónapok, hirtelen az évek is semmivé lesznek, elmúlnak. De nem tűnnek el, mert ott van bennünk minden, ami addig megtörtént velünk.
Tizenhét év. Felfoghatatlan, megfoghatatlan. Most huszonnégy, majd' huszonöt éves vagyok. Megéltem már ennyi évet, mégis kevésnek tűnik, a jelenlegi korom pedig már néha soknak. De tizenhét évet leélni úgy, hogy börtönben vagy, ráadásul ártatlanul?! Senki nem hisz benned, még a saját szüleid sem. Jézusom, borzalmas. Felidegesített, felháborított a rendszer, ami Toni ellen volt, amikor lecsukták őt a húga meggyilkolásáért, csakmert éppen ott volt, senki más rajta és Ryan-en kívül. Igazságtalan volt minden, Toni múltja, jelene, ahogy bántak vele. De a legrosszabb az, ahogy az anyja kezelte. Valahol megértettem, de közben el is ítéltem miatta.
Végig reméltem, hogy kikerül Toni a börtönből, és
sikerült, erre még utána is minden ellene szólt. Nagyon sajnáltam, hogy őt és
Ryant igazságtalanul szétszakították, és még el is tiltották őket
egymástól. Ami kettejük között volt, azt imádtam. Bár hibáztak, lázadtak, hiszen kamaszok voltak, mi mást tehettek volna abban a korban. De imádtam azt a bizalmat, a megértést, törődést, ami közöttük volt, hogy csak gondolniuk kellett egymásra, a másik megérezte ezt. Kötelék, ez volt köztük, méghozzá erősebb, mint bármi más, ez a kötelék kiállt tizenhét év próbát is.
A pillanat felduzzadt köztünk, az érzések nyersen ránk csaptak. Emlékeztem a kölykökre, akik voltunk, hogy átmehettem hozzá és átölelhettem, ő megszagolt és megízlelt, de most semmit sem tudtam róla. Idegen volt.
Amikor a végén pedig kiderült, ki és miért ölte
meg igazából Nicole-t, te jó ég. Megdöbbentő. Tudtam, hogy Shauna mindvégig
benne volt, hogy fix, hogy ő volt, na de az oka, na erre nem gondoltam, hogy az
apja is benne volt. Undorító, pláne, hogy rendőr volt, és még így is védte a lányát és önmagát, fúj. És mit tehet az ember, ha a rendőrök ilyenek, akiknek meg kéne védeniük, mégis kiben lehet megbízni? Hát, senkiben, csak saját magadban.
Ennek a történetnek olyan igazi happy endje sehogy se lehetett, de szerintem a legjobban zárult. Kiderült az igazság, megkapták a bűnösök, amit megérdemeltek. Borzasztó, hogy tizenhét évet vettek el igazságtalanul két ember életéből, de legalább visszakapták egymást, kaptak lehetőséget egy új életre, együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése