Hát nagyon nehéz erről a könyvről írni, na de nem azért, mert annyira letaglozott volna, épp ellenkezőleg. Ennek ellenére nem mondanám rossz könyvnek, csak egyáltalán nem olyan, mint amire számítani lehet borító alapján. Pszicho-thriller?! Hát haver, inkább romantikus dráma. Persze, vannak benne elemek, amik hajaznak arra, hogy legyen benne valami "pszicho", de elég elfuserált, amatőr.
A történet egy lányról szól, Erinről, aki menekül az élete elől konkrétan, és kreált magának egy újat, egy olyat, amire mindenki vágyik. Elköltözött otthonról jó messzire, van egy remek munkája és még egy palija is, akit büszkén be tud mutatni a felső rétegnek. Mert az a pali egy faszkalap bajgunar :D aztán egy váratlan baleset miatt, ami Erin apjával történik vissza kell mennie a szülővárosába, ahonnan ugye elmenekült egy múltban történő dolog miatt. Hát innentől lett érdekes a könyv.
Ugyanis Erinnek titkai voltak. Olyan titkai, amit a szülővárosába hagyott végleg, amiktől próbált megszabadulni. Dehát a titkok, meg a hazugságok egyszer mindenképp felszínre kerülnek. Erről gondoskodott Roisin, akit egyébként utáltam és nem értettem mi a szarert nem került börtönbe. Nem azért utáltam, mert annyira ártani akart Erinnek, hanem mert egy egocentrikus kis szarhazi lány volt, akinek nem számított semmi, még maga az igazság sem, csak az, hogy neki legyen igaza, aminek nem kellett, hogy a konkrét igazság legyen. Viszont végig egy kis kiszámítható seggfej volt, ezert meg sem leptek nagyon a cselekedetei, sőt. Hamarabb derültek ki, mi fog jönni, minthogy le lett volna írva XD Ez ilyen facepalm volt, meg egy kicsit az író hibájának is tartom, hogy már réges rég leestek a csattanók az olvasók fejében, de ő még mindig csak tartotta meg tartotta. És így ezek a csattanók már nem voltak élvezetesek. Erin alapjáraton egy szimpatikus karakter, már csak azért is, mert önálló volt, és amikor sorra derültek ki a titkai hát azt el kell ismerni, hogy nem mindenki bírta volna ezeket kezelni, plána így, hogy ez a lány rohadtul családcentrikus volt. Bármire képes lett volna a családjáért, ez tetszett benne a legjobban.
Sosem tudod, mennyire vagy erős, mígnem egy választásod marad: erősnek lenni.
Viszont Kerryért megérte. Kerry volt a kedvencem, és hát Erinnek is haha. Amúgy kb egyik mellékszereplő sem érintett meg, kivéve Erin nővére Fiona, és Joe felesége, Bex. De Kerry főszereplő volt és annyira imádtam őt elképzelni, annyira jó karakter volt, őszinte és nyílt, barátságos és olyan, akiben mindenki megbízik. Amikor ő és Erin kibontakoztak, az nagy felüdülés volt ebben a könyvben, magával ragadó pillanatok, el is feledtette velem, hogy ez pszicho-thriller (mert nem az volt) és már csak úgy olvastam, mint egy romantikus drámát. Bár az annyira hülyeség volt, hogy már kb mindenki tudta ki Erin kölyke, Kerry meg nem tudott rájönni XD pedig annyiszor volt utalva rá.
Ennek ellenére valóban nem volt rossz, egyszeri olvasásra elment, de azért a műfajokat illik betartani. Mert ha valami romantikus, akkor nem mondjuk rá, hogy horror. Ha valami vígjáték, akkor nem mondjuk rá, hogy dráma. Stb, stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése