Már alig vártam, hogy megírjam,
bár tegnap olvastam ki, de ezzel a könnyvel most újra megjött a lelkesedésem, úgyhogy
olvasni szeretném a következőt. XD
A könyv amúgy végül teljesen máshogy
alakult, mint hittem, és ez nagyon jó, mert a címéből arra következtettem, hogy
itt valami családon belüli dolog lesz, még ha nincs is vérrokonság a szereplők
közt, de hála, hogy nem így lett, vagyis nem ez volt a lényeg. Mert azért volt
az is.
A főszereplő lány, Summer amúgy
szimpatikus volt, bár néha azért idegesített, össze vissza mindent zagyvált és gondolt,
lehet ezért volt nekem az egész történet néhol kissé zavaros, nem pontosan
tudtam, hogy ki gondol és mond mit, olyan ugrások voltak benne, ami nem volt
jelölve, kissé összefolyt, ezért az élvezhetőségéből is elvett.
Szóval Summer ilyen volt, meg azért
gyerekes is, mondjuk 16 évesen milyen az ember, aztán így 18 éves énjéről
olvasva is még mindig gyerekes volt, de ez betudható a dilijének, amivel ő
jellemezte magát. XD
Aki nekem a legjobban tetszett az
Caden volt, a lélegzetelállító, magas, izmos, barna hajú, zöldes szemű pasi,
aki az egyik pillanatban gyengéd mackó volt, a másikban egy idegbeteg grizzli,
főleg, ha a szerettei megvédéséről volt szó. Legidősebb fivér lévén a vérében
volt a védelmezés, de a pofont is megadta a szemtelen öccsének, ha kellett.
Amikor kiderült Colton titka, olyan érezhető volt, mennyire fáj Cadennek így
látnia az öccsét, aki egy hülyeség miatt került ebbe a helyzetbe. Rendes ideges
lettem, amikor elmondta az esetet és a szüleik reakcióit. Mi a rosszabb annál,
amikor az ember saját szülei tagadják le a nyilvánvalót és fordítanak hátat a sérült
gyereknek? Borzasztó.
„Ha a fájdalom egy óceán, akkor Colton humora hab volt a hullámokon. Csak elterelte a figyelmet a mélységről, de én láttam, mit takar.”
Summer és Kevin közti részeket
nem is jellemezném, mert nevetséges és idegesítő volt, ezt az idiótát többször
meg kellett volna verni, mindig édes volt a káröröm, amikor Caden szétütötte.
XD
Ami nekem furcsa volt, hogy
Summer gyászában Caden nem volt jelen. Én azt gondolnám, hogy ilyenkor van a
legnagyobb szüksége az embernek a támogatásra, a szeretetre, hogy túl tudjon
lépni ezen az életszakaszon. Azt értettem, hogy Caden azért akarta a
távolságot, hogy ne vonja el Summer figyelmét, de közben mégse értettem, bár én
ilyet nem tapasztaltam, nem tudhatom. Csak furcsa volt. Meg hogy ezt kb. 2
hónap alatt letudták, mondván időt ad neki, de 2 hónap múlva már egyikük se
bírta a másik hiányát. Így, hogy ez volt a végén és eléggé a semmiből jött, nekem
zavaros volt és hirtelen, meg nem is értettem nagyon, hogy ezt hogy, meg a
legvégén a lezárás is olyan semmilyen volt, így a végére elvesztette azt, ami
úgy jó volt benne; a Caden és Summer közti tüzet és szenvedélyes érzéseket, úgyhogy
ez kár, de legalább arra jó volt, hogy az olvasás iránti kedvem visszaadja. XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése