Jó volt egy olyan történetet
olvasni, amiben olyan nehéz és életszerű problémák kerültek terítékre, mint
megélhetés, házasság vagy válás, nehézség a teherbe eséssel vagy egy baleset,
ami mindezt elveheti egy fiatal nő ételéből.
Az elején Elin és Ty szerelmes
jeleneteivel indít, amikor Ty megkérte Elin kezét és olyan idillien tökéletes
volt minden, aztán 7 évvel később folytatódik, amikor minden a darabjaira van
hullva, mert Ty elment. Nem hagyta el Elint, hanem elege lett a folytonos veszekedésekből
és kis időre volt szüksége, hogy összeszedje magát. Ty-t baleset érte munka
közben a bányában és ezért fel kellett adnia kosáredzői karrierjét, innen
indult minden baj, emellett annyira szerettek volna kisgyereket, de valami
miatt nem sikerült, ez pedig tovább fokozta a feszültséget. Elin kudarcnak élte
meg, hogy nem tud gyermeket adni férjének, Ty pedig a férfiasságába vetett
bizalmát vesztette el, mert úgy érezte, vele van a baj, sérülése miatt egy
ideig nem tudott dolgozni, csak ülni és tévézni egész nap, míg Elin tanárként
folyamatosan dolgozott még otthon is, és még gyermeket se tud adni Elinnek.
Borzasztó ennyi kudarc közepette élni, de ekkor kell elég tökösnek lenni ahhoz,
hogy mindebből kilábaljon az ember. És Ty erre törekedett, mert visszajött pár
hét után, és mindent megtett annak érdekében, hogy Elin bizalmát visszaszerezze.
Szeretni őt olyan piszkosul egyszerű. Olyan természetes, mint a lélegzés vagy a szív verése. Még akkor is, mikor sértéseket vágtunk egymás fejéhez abban a pillanatban, amikor elszakadt nálam a cérna, pár másodperccel azelőtt, hogy azt kérte, menjek el, és én leléptem – még akkor is szerettem. Ez sosem volt kérdés. A nehézséget az jelenti, hogy az életünket is a köré a szeretet köré építsük.
Tetszett, hogy Ty nem adta fel
ezt a harcot, hanem Elint szem előtt tartva tört előre, még akkor is, amikor
Elin gyerekes kifogásokat hozott fel ellene. Megértettem Elint, hogy mekkora
törés lehetett neki egyszerre Ty-t és egy kisbabát is elveszítenie, de azzal,
hogy folyton azt szajkózza, hogy de hát Ty elment, nem lesz semmi jobb. Egyébként
konkrétan Elin küldte el, de amikor ezt Ty felhozta, akkor olyan gyerekesen védekezett,
hogy azt fájt olvasni. Mondván, hogy nem gondolta komolyan, meg akkor se
kellett volna elmennie stb… Hát mit gondol, ha azt mondják egy férfinak, hogy
menjen el, mit fog csinálni, majd fejen áll? XD Nem lehet hülyét csinálni
belőlük, ez látszik.
Az élet nem törődik az érzelmekkel. Nagy ívben leszarja, hogy kit szeretsz és kivel akarsz együtt lenni. Folyamatosan szarságokat gurít az utadba, próbál megtörni, ameddig már mást nem ismersz, csak az élet káoszát.
Elin és Ty közt idővel minden
rendbe jött, persze Elin nem akart igazából elválni, csak önmagát győzködte
vele, de Ty igazi férfiként mindent helyre tett és olyan békülő szexeket
nyomtak Elinnel, amit még sose olvastam. Ebben a könyvben a szexjelenetek
voltak a kedvenceim, komolyan, olyan érzékiek voltak, hogy huh. Egyszer meg is
kellett állnom az olvasással egy fél órára, mert egy ilyen túlfűtött jelenet
után a kis csillag után már a sütőben sülő spagettiről volt szó, mondom mi XD
Könnyű ritmust veszek fel, és hagyom, hogy a férfi, aki mindenkinél jobban ismer, úgy játsszon rajtam, mint egy hangszeren, ahogy már milliószor megtette előtte, mert engem az érintése formált.
Az érzelmek nagyon tetszettek
benne, leginkább Ty oldaláról, de Elinéről is, csak nála több volt az a vonás,
ami kicsit idegesített. A mellékszereplőket imádtam, Elin testvére, neki a felesége
és a közös legjobb barátjuk, Cord, hát ő egy igazi magának való ember, akire előbb
tudja, hogy mi van veled, minthogy te rájönnél vagy elmondanád, hihetetlenül
tudott olvasni az emberben. Annyira szomorú volt, hogy egy ilyen ember,
borzalmas múlttal mennyire kilátástalannak érzi az életét. Volt egy rész a
könyvben, amikor újra a bányában dolgoztak a férfiak, de történt egy baleset és
a fél barlang beomlott. Itt olyan hirtelenséggel váltott át a hangulat
romantikus drámáról actionbe vagy nem tudom, hogy levegőt se mertem venni,
nagyon izgalmas volt, aggódtam és hihetetlen nyersen volt megfogalmazva a
valóság, ami lezajlhat egy teljes sötétségben rekedt ember fejében. És amikor
Cord számára világos lett, hogy az ő életcélja az, hogy a barátait, az igazi
családját megmentse és visszaadja a családjuknak, hát nem bírtam, villamoson
olvasta, de ott nyeltem vissza a könnyeimet. Nagyon megható és megrázó volt
olvasni, ahogy egy életet maga alá temet a föld. Borzasztó.
Ennek a könyvnek a végkimenetele
keserédes volt, fájdalmas, mert egy kincs embert elveszítettek, de édes, mert Elin
születendő kisbabája nevével tovább vitte Cord emlékét.
– De mi nem is… Úgy értem, én nem vagyok a csládja – mondom újra felvéve a borítékot. – Nem vér szerint.
– Néha a családnak semmi köze a vérhez, Mrs. Whitt. Néha ez egy választás. És Mr. McCurry önt választotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése