Jaj, de rég elolvastam már, és
addig halasztottam írni róla, hogy el is felejtettem. XD Na mindegy.
Igazából nem volt annyira meggyőző
számomra ez az előzményszál a történetben, Bethany amúgy nem volt vészes, de nem is
kedveltem meg annyira, hogy mély nyomot hagyjon. az nagyon tetszett, hogy
annyira szerelmes volt és elbűvölte őt Dawson, hogy már az első pillanattól,
hogy találkoztak, csak rá gondolt és vágya volt lefesteni, de mégse tudta sose
megragadni azt a szikrát és tökéletességet, ami Dawson szemében rejlik. Hát igen,
a gyönyörű smaragd szemek, feel you Beth.
Az nagyon tetszett ebben, hogy beleláthattam
Daemon és Dawson kapcsolatába, a vitáikba és hülyeségeikbe, ami azelőtt volt,
hogy Dawson eltűnt volna. Érdekes kontraszt volt, hogy míg itt Daemon amennyire
tiltakozott az ellen, hogy egy emberlánynak segítsenek vagy közelebb kerüljenek
hozzá, annyira nem bírt ő se később ellenállni Katnek. Ha lehet, Daemont még
jobban imádtam még itt is, gyengém a védelmező, ugyan néha (gyakran) gyökér, de
irtózatosan vonzó külsejű fiúk vagy már inkább férfiak, az pedig eper a
tortahabon, hogy még ikrek is ;; Konkrétan nekem találták ki.
A fő történetet a második könyv
végénél hagytam abba, ami úgy végződik, hogy megtalálják az addig bezárva
tartott és megkínzott Dawsont, akinek kb. a szíve és az elméje is meghasad vagy
nem tudom, de borzasztó szarul van. Egyelőre nem igazán van kedvem és motivációm
tovább olvasni, pedig úgy váram, hogy végre együtt legyen a család, na de
milyen áron…
Majd egyszer lehet ráveszem
magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése