Kendall Ryan – A szobatárs

 

Hát ez a könyv olyan volt, amit tulajdonképpen huszonnégy órán belül olvastam ki, annyira magával ragadtak a szereplők is és az események, hogy lehetetlen volt letenni.

Cannon maga volt a görög isten, ahogy elképzeltem, hát nem merem elképzelni, én miképp viselkedtem volna, ha az én lakótársam lesz. Teljesen át tudtam érezni Paige vonzalmát és alakuló érzéseit, aggodalmait, hogy mi van, ha a legjobb barátnője rájön mindenre. Mi van, ha valóban tényleg csak pár éjszakáról van szó, semmi többről, ahogy azt leszögezték. Már akkor tudni lehetett, hogy gyenge próbálkozás, mert az ilyesfajta kémiai, fizikai, biológiai és elemi vonzásnak lehetetlen ellenállni, és ezt csodás volt olvasni mindkettőjük szemszögéből.

Cannon hát wow. A személyisége, az elhivatása, hogy orvos szeretne lenni, leginkább az anyukája biztonsága és a múltbéli történtek miatt is, csodáltam ezt a férfit, aki ennyire őszintén és teljes szívvel a családja mellett van.

Paige nekem olyan virágszál volt, akit mindenki csak megvédeni szeretne, nehogy valami baja essen. Olyan bájos és szerethető volt. Az meg, hogy Cannon kb 10 éve plátói szerelemmel szerette, hát én imádtam ezt a kapcsolatot köztük, hogy a gyermeki létből milyen csodás felnőttekké váltak. Kedvenc jeleneteim közt van, amikor együtt főztek, vagy amikor a félresikerült csók után Paige vérző orrát ápolta a fiú, és addig nem tágított mellőle, amíg biztos nem volt benne, hogy nincs más baja.

Enchiládát is imádtam, a kis szőrmók kutyust, aki mindig ott sertepertélt a lábuk körül. Cannonban minden megvolt, ami egy férfiben szerintem a legfontosabb: figyelem, törődés, óvás, irányítás, határozottság, szexiség, elkötelezettség, érzéki szív és sárm. Olyan érzékeket borzolt, amiről azt hittem, nem is létezik. XD

 

„Éreztem, hogy Cannon elmosolyodik, nem sietett, hogy elnyerje a jutalmát. Talán azért, mert már tudta, hogy az övé vagyok. Talán azért, mert a legtöbb férfival ellentétben megértette, hogy nem érdemes sietni. Mindketten ezt akartuk, de a várakozás után csak még csodálatosabb lesz a végkifejlett.”

 

Tetszett, hogy mennyire élethű volt minden benne, a vonzalom és a szóhasználat is. Durva, nyers és vággyal fűtött. Volt, hogy zavaromban vagy egyetértésemben felnevettem, amikor meg komoly dolog történt, levert a víz.

Nagyon élveztem ezt a könyvet, azt a teljes átadást, amit Cannon Paige felé tanúsított, azt a tiszteletet és csodálatot, ahogy a női testtel bánt. Lehengerlő szenvedély volt ez párszáz oldalban, és már alig várom, hogy a többi részt is elolvassam! Ja, és ha ezentúl, amikor limonádét iszok, Jaeyongon kívül Cannon félhomályban fürdőző alakja lesz, ami eszembe fog jutni, csak próbáljam meg nem kiköpni véletlen az italt. XD

 

„El sem tudtam képzelni azt a napot, amikor nem fogom minden porcikámmal akarni ezt a férfit. És bármit tartogat is nekünk az élet, mindig együtt fogunk majd limonádét készíteni, efelől kétségem sem volt.”