Annak ellenére, hogy kötelező
olvasmány volt (általánosban és egyetemen is XD), szerintem az összes közül ez
volt, ami az egyik legjobban tetszett.
Alapból ismertem a történetet, de
mégis más volt olvasva átélni, odaképzelni magamat a grudra, a rakásokra a
csata idejére, vagy a füvészkertbe a kémkedő fiúk mellé, amikor meglesték a
vörösingeseket tanácskozás közben.
Tetszett, ahogy a régebbi idők
Pestjét magam elé képzeltem, mennyivel más volt kicsit több, mint 120 évvel
ezelőtt. Még korabeli térképet is néztem, hogy a grund helyén mi van, mennyit
kellet sétálniuk este hazafele a füvészkertből, szegény Nemecseknek csurom
vizesen.
Emlékszem, amikor 5-6-os voltam,
az osztályommal elmentünk a „grundra”, ami helyileg egy kicsit arrébb van, mint
a regénybeli, de nagyon jól felépítették, farakásokkal, játszótérrel, ahol lézerharcot
játszottunk, így imitálva a gyerekek játszóterületért folytatott háborúját. Azt
is olyan jó volt olvasni, ezek a gyerekek az iskola után mennyire másképp
töltötték a szabadidejüket, mint mondjuk a mai általános iskolások. Ha
tehették, egész nap a szabadban voltak, golyós játékot játszottak, a grundon voltak,
labdáztak, gitt-egyletet alapítottak (hogy tudták azt a ragacsot rágni, fúj XD)
és mindemellett felállították a saját szabályaikat, a hirearchiát a csapaton
belül, mert főnök mindenhova kell, és a grundon ezt mindenki vérkomolyan vette,
annyira szerették és elhivatottak voltak ezért a játékért, a közösségükért, a grundért.
Azt nagyon sajnáltam, hogy
Nemecsek egy ilyen hülyeség miatt került többször is a tóba este, amikor már
hideg is volt, ami végül oda vezetett, hogy annyira nagyon beteg lett, amiből
már nem tudott meggyógyulni. A legelkeserítőbb az volt, hogy amiért ez a nagy
harc folyt a két banda közt, végül teljesen értelmét vesztette, mert alig pár
nappal később az egész grundot eltarolták, hogy lakóházat építsenek oda, ami
még ma is ott áll. Így látva az egész történetet, a legértelmetlenebb halála
Nemecseknek volt, a kis szőke gyereknek, aki közlegény létére a legbátrabb és
legelkötelezettebb volt azért, ami másnak csak egy darabka föld a talpa alatt, amiért
ő az életét is adta, még ha nem is játszhatott már többet ott, azzal a tudattal
halt meg, hogy a barátai még sokat játszhatnak ott.
„… ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. A pesti gyereknek ez az alföldje, a rónája, a síksága. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése