Bence és Martin története aranyos, magával ragadó volt, amit 16 és 26 évesen olvasva is ugyanúgy szeretni lehet. Az alap témája jelentős, elfogadni önmagunkat, szeretteinket, azokat akik mások, különböznek tőlünk akár más a bőrszínük, vallásuk, szexualitásuk. Fontos könyv ez mindenkinek, aki hasonló helyzetben vagy akár az egyik vagy a másik oldalról; akinek titkolni valója van, vagy akinek egyik szerettéről, ismerőséről derülnek ki dolgok, amikre nem számít.
Fogadjuk el egymást és szeressük az embert, a lelket, aki a másik, mert az a fontos, nem a társadalmi cetli, amivel megbélyegeznek.
Erről szól ez a történet, hogy Bence megpróbál kilépni a régi családi szokások árnyékából, hogy megélje azt, aki, egy fiatal meleg fiú, aki szerelmes.
Aranyos volt, ahogy egymásra találtak, ahogy egyre több időt töltöttek együtt, hogy kis fiatalok, tapasztalatlanok, de mégis olyanok, mint a mágnes. Azok voltak a kedvenc részeim, amikor kettesben voltak, beszélgettek a hóesésben, felültek a szánkóra, önmaguk voltak, amikor Martin gödröcskének hívta Bencét a mosolya miatt.
Nem tudhatjuk, hogy a mellettünk lévő ember milyen nehézségeket él át, esetleg identitás krízisben van, vagy hátrányosan megkülönböztetik valamiért, vagy probléma van a családjában. Azt tanította ez a könyv, hogy jobban legyünk figyelmesek az emberek iránt, hátha a mi mosolyunk, figyelmességünk az, ami megmenti, amire szüksége van az adott helyzetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése