Összességében jó volt olvasni, így ünnepek előtt, volt benne egy kis karacsony, egy kis Thaiföld, volt romantika, volt szerelem első látásra, esküvő, elválás, szomorúság, titkos szerelmi háromszög.
Tetszett is meg nem is, igazából több dolog nem tetszett a szóhasználatban az elején, néha szükségtelenül trágár volt, aztán a végére még normális, szépen fogalmazott lett. Lehet ezzel akarta sz író érzékeltetni, hogy közben felnőttek a karakterek, de azért zavaró volt. A történet eleje és vége közt tíz év telt el, ami szépen át volt vezetve. Szerintem szükségtelenül sokat húzták amúgy ezt a szeretlek, de nem lehetsz az enyém dolgot Laurie és Jack, illetve a szeretlek, de rohadtul nem illünk össze házasságot Laurie es Oscar között.
„Nézem a bazsarózsákat, melyeket sz éjjeli lámpa fénye krémszínű izzásban tart. Csodálatosak, de az egyikről már lehullott egy szirom, és a padló deszkájánn kötött ki. De hát, így van ez a virágokkal, nem? Dúsak és extravagánsak; és hamar magukra vonják az ember figyelmét; hajlamosak vagyunk azt gondolni róluk, hogy ők a legbecsesebbek a világon, aztán nagyon rövid idő múlva már egyáltalán nem is szépek. Elhervadnak, és barnára színezik a vizet, és hamarosan meg kell válnunk tőlük.”
Akit a legjobban kedveltem benne az Sarah volt, egy tornádó csaj, aki jött és olyan vihart kavart, határozott, szeretetteljes és mindent elért amit akart, mert tehetséges és olyan a személyisége, nem azért mert gazdag vagy protekciós. Az ő happy endjének örültem a legjobban Luke-kal, hogy Ausztráliában megtalálták a helyüket.
A szerelmi történet egy buszmegállóbsn kezdődött egy első pillantással Laurie és Jack közt, ami tobb volt már akkor, mint puszta érdeklődés, vonzalom volt, ami akkor is kettejük közt feszült, amikor egy évvel később Laurie legjobb barátnője, Sarah bemutatta Jacket mint a párját. Kedveltem Jack karakterét, egyébként Lauriet is, de a lány olyan szerencsétlen volt, hogy néha idegesített. Eleve nem kellett volna hozzá menni amúgy Oscarhoz, ha közben végig másba szerelmes valahol mélyen.
„– Az a fontos, mit választunk, mikor kísértésbe esünk. A házasság nem pusztán törvényes kötelék, hanem valasztás. Annyit tesz, hogy téged választalak. És minden áldott nap, amikor felkelek, én téged választalak. Téged választalak, Oscar.
– Én meg téged – suttogja Oscar, és karjával szorosan átölel. Én is átölelem, és úgy érzem, két karunkkal a saját házasságunkat öleljük: itt ringatjuk ezt a törékeny, értékes dolgot kettőnk testének melegében.”
A befejezése viszont tetszett, ahogy Jack rádióműsorján keresztül vallottak egymásnak bocsánatot, szerelmet, olyan filmbeli romantikus jelenet volt.
„– Neked mindig olyan illatod van, mint a nyári virágoknak. Ez a kedvenc illatom ezen az egész kibaszott világon.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése