Rácz-Stefán Tibor – Téged kérlek karácsonyra!

 

Bence és Martin története aranyos, magával ragadó volt, amit 16 és 26 évesen olvasva is ugyanúgy szeretni lehet. Az alap témája jelentős, elfogadni önmagunkat, szeretteinket, azokat akik mások, különböznek tőlünk akár más a bőrszínük, vallásuk, szexualitásuk. Fontos könyv ez mindenkinek, aki hasonló helyzetben vagy akár az egyik vagy a másik oldalról; akinek titkolni valója van, vagy akinek egyik szerettéről, ismerőséről derülnek ki dolgok, amikre nem számít.

Fogadjuk el egymást és szeressük az embert, a lelket, aki a másik, mert az a fontos, nem a társadalmi cetli, amivel megbélyegeznek.

Erről szól ez a történet, hogy Bence megpróbál kilépni a régi családi szokások árnyékából, hogy megélje azt, aki, egy fiatal meleg fiú, aki szerelmes. 

Aranyos volt, ahogy egymásra találtak, ahogy egyre több időt töltöttek együtt, hogy kis fiatalok, tapasztalatlanok, de mégis olyanok, mint a mágnes. Azok voltak a kedvenc részeim, amikor kettesben voltak, beszélgettek a hóesésben, felültek a szánkóra, önmaguk voltak, amikor Martin gödröcskének hívta Bencét a mosolya miatt.

Nem tudhatjuk, hogy a mellettünk lévő ember milyen nehézségeket él át, esetleg identitás krízisben van, vagy hátrányosan megkülönböztetik valamiért, vagy probléma van a családjában. Azt tanította ez a könyv, hogy jobban legyünk figyelmesek az emberek iránt, hátha a mi mosolyunk, figyelmességünk az, ami megmenti, amire szüksége van az adott helyzetben.

Josie Silver – Egy decemberi nap

 

Összességében jó volt olvasni, így ünnepek előtt, volt benne egy kis karacsony, egy kis Thaiföld, volt romantika, volt szerelem első látásra, esküvő, elválás, szomorúság, titkos szerelmi háromszög.

Tetszett is meg nem is, igazából több dolog nem tetszett a szóhasználatban az elején, néha szükségtelenül trágár volt, aztán a végére még normális, szépen fogalmazott lett. Lehet ezzel akarta sz író érzékeltetni, hogy közben felnőttek a karakterek, de azért zavaró volt. A történet eleje és vége közt tíz év telt el, ami szépen át volt vezetve. Szerintem szükségtelenül sokat húzták amúgy ezt a szeretlek, de nem lehetsz az enyém dolgot Laurie és Jack, illetve a szeretlek, de rohadtul nem illünk össze házasságot Laurie es Oscar között.

„Nézem a bazsarózsákat, melyeket sz éjjeli lámpa fénye krémszínű izzásban tart. Csodálatosak, de az egyikről már lehullott egy szirom, és a padló deszkájánn kötött ki. De hát, így van ez a virágokkal, nem? Dúsak és extravagánsak; és hamar magukra vonják az ember figyelmét; hajlamosak vagyunk azt gondolni róluk, hogy ők a legbecsesebbek a világon, aztán nagyon rövid idő múlva már egyáltalán nem is szépek. Elhervadnak, és barnára színezik a vizet, és hamarosan meg kell válnunk tőlük.”

Akit a legjobban kedveltem benne az Sarah volt, egy tornádó csaj, aki jött és olyan vihart kavart, határozott, szeretetteljes és mindent elért amit akart, mert tehetséges és olyan a személyisége, nem azért mert gazdag vagy protekciós. Az ő happy endjének örültem a legjobban Luke-kal, hogy Ausztráliában megtalálták a helyüket.

A szerelmi történet egy buszmegállóbsn kezdődött egy első pillantással Laurie és Jack közt, ami tobb volt már akkor, mint puszta érdeklődés, vonzalom volt, ami akkor is kettejük közt feszült, amikor egy évvel később Laurie legjobb barátnője, Sarah bemutatta Jacket mint a párját. Kedveltem Jack karakterét, egyébként Lauriet is, de a lány olyan szerencsétlen volt, hogy néha idegesített. Eleve nem kellett volna hozzá menni amúgy Oscarhoz, ha közben végig másba szerelmes valahol mélyen. 

„– Az a fontos, mit választunk, mikor kísértésbe esünk. A házasság nem pusztán törvényes kötelék, hanem valasztás. Annyit tesz, hogy téged választalak. És minden áldott nap, amikor felkelek, én téged választalak. Téged választalak, Oscar.

– Én meg téged – suttogja Oscar, és karjával szorosan átölel. Én is átölelem, és úgy érzem, két karunkkal a saját házasságunkat öleljük: itt ringatjuk ezt a törékeny, értékes dolgot kettőnk testének melegében.”

A befejezése viszont tetszett, ahogy Jack rádióműsorján keresztül vallottak egymásnak bocsánatot, szerelmet, olyan filmbeli romantikus jelenet volt.

„– Neked mindig olyan illatod van, mint a nyári virágoknak. Ez a kedvenc illatom ezen az egész kibaszott világon.”