Adriana Locke – Written in the Scars: Sebhelyeinkbe írva

 

Jó volt egy olyan történetet olvasni, amiben olyan nehéz és életszerű problémák kerültek terítékre, mint megélhetés, házasság vagy válás, nehézség a teherbe eséssel vagy egy baleset, ami mindezt elveheti egy fiatal nő ételéből.

Az elején Elin és Ty szerelmes jeleneteivel indít, amikor Ty megkérte Elin kezét és olyan idillien tökéletes volt minden, aztán 7 évvel később folytatódik, amikor minden a darabjaira van hullva, mert Ty elment. Nem hagyta el Elint, hanem elege lett a folytonos veszekedésekből és kis időre volt szüksége, hogy összeszedje magát. Ty-t baleset érte munka közben a bányában és ezért fel kellett adnia kosáredzői karrierjét, innen indult minden baj, emellett annyira szerettek volna kisgyereket, de valami miatt nem sikerült, ez pedig tovább fokozta a feszültséget. Elin kudarcnak élte meg, hogy nem tud gyermeket adni férjének, Ty pedig a férfiasságába vetett bizalmát vesztette el, mert úgy érezte, vele van a baj, sérülése miatt egy ideig nem tudott dolgozni, csak ülni és tévézni egész nap, míg Elin tanárként folyamatosan dolgozott még otthon is, és még gyermeket se tud adni Elinnek. Borzasztó ennyi kudarc közepette élni, de ekkor kell elég tökösnek lenni ahhoz, hogy mindebből kilábaljon az ember. És Ty erre törekedett, mert visszajött pár hét után, és mindent megtett annak érdekében, hogy Elin bizalmát visszaszerezze.

 

Szeretni őt olyan piszkosul egyszerű. Olyan természetes, mint a lélegzés vagy a szív verése. Még akkor is, mikor sértéseket vágtunk egymás fejéhez abban a pillanatban, amikor elszakadt nálam a cérna, pár másodperccel azelőtt, hogy azt kérte, menjek el, és én leléptem – még akkor is szerettem. Ez sosem volt kérdés. A nehézséget az jelenti, hogy az életünket is a köré a szeretet köré építsük.

 

Tetszett, hogy Ty nem adta fel ezt a harcot, hanem Elint szem előtt tartva tört előre, még akkor is, amikor Elin gyerekes kifogásokat hozott fel ellene. Megértettem Elint, hogy mekkora törés lehetett neki egyszerre Ty-t és egy kisbabát is elveszítenie, de azzal, hogy folyton azt szajkózza, hogy de hát Ty elment, nem lesz semmi jobb. Egyébként konkrétan Elin küldte el, de amikor ezt Ty felhozta, akkor olyan gyerekesen védekezett, hogy azt fájt olvasni. Mondván, hogy nem gondolta komolyan, meg akkor se kellett volna elmennie stb… Hát mit gondol, ha azt mondják egy férfinak, hogy menjen el, mit fog csinálni, majd fejen áll? XD Nem lehet hülyét csinálni belőlük, ez látszik.

 

Az élet nem törődik az érzelmekkel. Nagy ívben leszarja, hogy kit szeretsz és kivel akarsz együtt lenni. Folyamatosan szarságokat gurít az utadba, próbál megtörni, ameddig már mást nem ismersz, csak az élet káoszát.

 

Elin és Ty közt idővel minden rendbe jött, persze Elin nem akart igazából elválni, csak önmagát győzködte vele, de Ty igazi férfiként mindent helyre tett és olyan békülő szexeket nyomtak Elinnel, amit még sose olvastam. Ebben a könyvben a szexjelenetek voltak a kedvenceim, komolyan, olyan érzékiek voltak, hogy huh. Egyszer meg is kellett állnom az olvasással egy fél órára, mert egy ilyen túlfűtött jelenet után a kis csillag után már a sütőben sülő spagettiről volt szó, mondom mi XD

 

Könnyű ritmust veszek fel, és hagyom, hogy a férfi, aki mindenkinél jobban ismer, úgy játsszon rajtam, mint egy hangszeren, ahogy már milliószor megtette előtte, mert engem az érintése formált.

 

Az érzelmek nagyon tetszettek benne, leginkább Ty oldaláról, de Elinéről is, csak nála több volt az a vonás, ami kicsit idegesített. A mellékszereplőket imádtam, Elin testvére, neki a felesége és a közös legjobb barátjuk, Cord, hát ő egy igazi magának való ember, akire előbb tudja, hogy mi van veled, minthogy te rájönnél vagy elmondanád, hihetetlenül tudott olvasni az emberben. Annyira szomorú volt, hogy egy ilyen ember, borzalmas múlttal mennyire kilátástalannak érzi az életét. Volt egy rész a könyvben, amikor újra a bányában dolgoztak a férfiak, de történt egy baleset és a fél barlang beomlott. Itt olyan hirtelenséggel váltott át a hangulat romantikus drámáról actionbe vagy nem tudom, hogy levegőt se mertem venni, nagyon izgalmas volt, aggódtam és hihetetlen nyersen volt megfogalmazva a valóság, ami lezajlhat egy teljes sötétségben rekedt ember fejében. És amikor Cord számára világos lett, hogy az ő életcélja az, hogy a barátait, az igazi családját megmentse és visszaadja a családjuknak, hát nem bírtam, villamoson olvasta, de ott nyeltem vissza a könnyeimet. Nagyon megható és megrázó volt olvasni, ahogy egy életet maga alá temet a föld. Borzasztó.

Ennek a könyvnek a végkimenetele keserédes volt, fájdalmas, mert egy kincs embert elveszítettek, de édes, mert Elin születendő kisbabája nevével tovább vitte Cord emlékét.

 

– De mi nem is… Úgy értem, én nem vagyok a csládja – mondom újra felvéve a borítékot. – Nem vér szerint.

– Néha a családnak semmi köze a vérhez, Mrs. Whitt. Néha ez egy választás. És Mr. McCurry önt választotta.

Sue Fortin - A lány aki hazudott

 

Hát nagyon nehéz erről a könyvről írni, na de nem azért, mert annyira letaglozott volna, épp ellenkezőleg. Ennek ellenére nem mondanám rossz könyvnek, csak egyáltalán nem olyan, mint amire számítani lehet borító alapján. Pszicho-thriller?! Hát haver, inkább romantikus dráma. Persze, vannak benne elemek, amik hajaznak arra, hogy legyen benne valami "pszicho", de elég elfuserált, amatőr. 

A történet egy lányról szól, Erinről, aki menekül az élete elől konkrétan, és kreált magának egy újat, egy olyat, amire mindenki vágyik. Elköltözött otthonról jó messzire, van egy remek munkája és még egy palija is, akit büszkén be tud mutatni a felső rétegnek. Mert az a pali egy faszkalap bajgunar :D aztán egy váratlan baleset miatt, ami Erin apjával történik vissza kell mennie a szülővárosába, ahonnan ugye elmenekült egy múltban történő dolog miatt. Hát innentől lett érdekes a könyv. 

Ugyanis Erinnek titkai voltak. Olyan titkai, amit a szülővárosába hagyott végleg, amiktől próbált megszabadulni. Dehát a titkok, meg a hazugságok egyszer mindenképp felszínre kerülnek. Erről gondoskodott Roisin, akit egyébként utáltam és nem értettem mi a szarert nem került börtönbe. Nem azért utáltam, mert annyira ártani akart Erinnek, hanem mert egy egocentrikus kis szarhazi lány volt, akinek nem számított semmi, még maga az igazság sem, csak az, hogy neki legyen igaza, aminek nem kellett, hogy a konkrét igazság legyen. Viszont végig egy kis kiszámítható seggfej volt, ezert meg sem leptek nagyon a cselekedetei, sőt. Hamarabb derültek ki, mi fog jönni, minthogy le lett volna írva XD Ez ilyen facepalm volt, meg egy kicsit az író hibájának is tartom, hogy már réges rég leestek a csattanók az olvasók fejében, de ő még mindig csak tartotta meg tartotta. És így ezek a csattanók már nem voltak élvezetesek. Erin alapjáraton egy szimpatikus karakter, már csak azért is, mert önálló volt, és amikor sorra derültek ki a titkai hát azt el kell ismerni, hogy nem mindenki bírta volna ezeket kezelni, plána így, hogy ez a lány rohadtul családcentrikus volt. Bármire képes lett volna a családjáért, ez tetszett benne a legjobban. 

Sosem tudod, mennyire vagy erős, mígnem egy választásod marad: erősnek lenni. 

Viszont Kerryért megérte. Kerry volt a kedvencem, és hát Erinnek is haha. Amúgy kb egyik mellékszereplő sem érintett meg, kivéve Erin nővére Fiona, és Joe felesége, Bex. De Kerry főszereplő volt és annyira imádtam őt elképzelni, annyira jó karakter volt, őszinte és nyílt, barátságos és olyan, akiben mindenki megbízik. Amikor ő és Erin kibontakoztak, az nagy felüdülés volt ebben a könyvben, magával ragadó pillanatok, el is feledtette velem, hogy ez pszicho-thriller (mert nem az volt) és már csak úgy olvastam, mint egy romantikus drámát. Bár az annyira hülyeség volt, hogy már kb mindenki tudta ki Erin kölyke, Kerry meg nem tudott rájönni XD pedig annyiszor volt utalva rá. 

Ennek ellenére valóban nem volt rossz, egyszeri olvasásra elment, de azért a műfajokat illik betartani. Mert ha valami romantikus, akkor nem mondjuk rá, hogy horror. Ha valami vígjáték, akkor nem mondjuk rá, hogy dráma. Stb, stb.