Nem tudom, lehet csak nem voltam kompatibilis ezzel a mögöttes tartalommal, vagy csak szar lelki állapotba voltam amikor olvastam, de nagyon kevés dolgot tudnék felsorolni a könyvben, ami tetszett. Pedig annyira vártam, annyira olvasni akartam, és annyira örültem neki, amikor az Álomgyárba akciós lett. De hát igen, lehet túl nagy elvárásaim voltak, és másképp még úgy egészen tűrhetőnek is mondtam volna.
Ilyen meg olyan kémiáról írnak különböző oldalak véleményei, nekem meg végig ott volt a gondolataimban, hogy bakker, ezt én sokkal jobban meg tudnám írni. Sorry not sorry xd De kajakra, minden fejezetnél eszembe jutott, hogy ebből egy annyival jobb könyvet is lehetett volna csinálni.
Penn a csendes, de határozott férfi, akinek valami van a múltjában, szemmel látható és már-már kézzel tapintható, mennyire szenved a múltja miatt, és úgy dönt, hogy bosszút áll. Minden harmadik könyv így kezdődik. Penn karakán, jó kiállású férfi, aki annyira elrejtette a saját személyiségét, hogy kreált magának egy másikat. Hát nem tudom, lehet, hogy odáig lettem volna érte, de így, hogy olvashattam Dannyről, Elliottról, Henryről... meg sem hatott Penn. Valahogy nem volt különleges, nem volt kiemelkedő, csak egy férfi volt, akit ha az élet elém tárna, nem szívesen akarnám megismerni.
De ha Penn nem fogott meg, hát akkor Corára inkább nem is mondok semmit. Körülbelül egy prostituált Teréz anya, aki mindenkinek meg szeretné könnyíteni a sorsát, de a sajátjára belátása szerint még nem volt megfelelő az idő. Valahogy az egész helyzet annyira nem volt tetszésemre, hogy Ő a kurvákat várja haza, és megtesz értük bármit meg a biztonságuk érdekében. Persze valahol szomorú, és a könyv bemutatta a nyers valóságot, hogy a kurvákkal márpedig nem törődik senki. De Cora állítólag egy tökéletes nő, egy humoros, kedves, bájos lány, akivel a sors jól kibaszott. Hát kösz szépen, inkább nem XD
Az egyetlen dolog ami tetszett ebben a könyvben, az a nyers valóság volt. Már-már túlzó őszinteségek voltak benne, és volt egy játék, az Igazság-Hazugság, amit akkor alkalmaztak, ha a valósággal nem tudtak volna szembeszállni, de hazudni sem akartak, ezért inkább hazudtak, de a játék miatt tudták, hogy ki hazudik.
Cora és Penn között aranyos volt az a kis lightly szerelem, ami kialakult, de nem mondanám, hogy lángoltam tőlük. Nem nyitottak meg semmit a szívemben, amit meg kellett volna. De hogy is tehették volna, amikor alig ismerték egymást. Nem tetszett az sem, hogy Penn sok évnyi gyász és szomorúság után megpillantotta Corát és egyből úgy érezte, hogy igen. Ebben a nőben számára van valami - ami ezidáig nem is lenne baj, de Penn érzései gyorsan változtak, tekintve hogy a halott felesége miatt tartózkodott ott, ahol. Akkor apukám ne haragudj, de ha a bosszú miatt mész oda, tíz perccel később miért csak Cora van a gondolataidban?! :D
Én biztos, hogy több időt adtam volna a szerelmük kibontakozásának, mert ez így hiteltelen és nevetséges lett. Na mindegy.
Van második része is, de nem biztos, hogy ezek után elkezdem...
Csak hogy tudja, Penn, én a pokolban élek. Úgyhogy nem félek a lángoktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése