Nem is tudják sokan, milyen szerencsések addig, amíg nem jön egy szomorú szerelmi történet, ahol a két fél nem lehet együtt, bármennyire is szeretik egymást. Van ebben a könyvben néhány gondolat, amit sosem szeretnék elfelejteni, még szerencse hogy van egy ilyen blog erre :D
Tanner és Sebastian kapcsolata olyan igazi volt, egy pillanatra el is gondolkodtam azon, vajon ez az írónő történetét dolgozza fel, vagy csak úgy jött neki valahonnan ez az egész csodálatos idea. Igazából most leírhatnám ide magamnak pontos szakszavakkal, hogy mit jelent ha valaki "mormon", vagy egyáltalán maga az a kifejezés, hogy "misszió"... De sokkal inkább Tanner anyuka motiváló cetlijei voltak azok, amikre emlékezni szeretnék.
A bátorság azt jelenti, hogy minden nap önmagad vagy, annak ellenére, hogy a világ azt mondja, légy másmilyen.
A normális egy fokozatot jelent a mosógépen - semmi mást!
Nagyon tetszett az egész könyvben az a szeretet és támogatás, amivel Tanner szülei álltak hozzá a nemi identitáshoz. Abszolút szerencsés egy olyan gyerek, akinek a szülei ilyen jól fogadják azt, ha a gyermekük azonos nemű emberhez (is) vonzódik. Mert ez nem betegség, ez nem választás, ez nem abnormális. Ez már benne van egy ilyen emberben akkor, amikor megszületik, nincs ráhatása.
Minden egyes nap hálás lehetek azért, amim van, és hogy önmagam lehetek anélkül, hogy ezért bárki elítélne.
Szegény Tanner már akkor tudta, hogy nem szabad szerelmesnek lennie egy mormon fiúba, aki nem mellesleg a püspök fia, amikor legelőször ránézett. És hogy mi történt, amikor legelőször egymásra néztek? Az, amit legalább egyszer minden embernek éreznie kellene az életében. Bár nem így fejezte ki magát az írónő, de az a moment egy földrengés volt. Amit én keresni szoktam a könyvekben.
Legszívesebben azt felelném: Kíváncsi vagyok, meg tudsz-e kedvelni engem, hogy egy olyan fiú, mint te, összebarátkozhat-e egy olyannal, mint én.
És amikor már nem tudták tagadni az érzéseiket, akkor zengett tőlük az egész könyv. Olyan ízléses volt végig, mégis olyan megfontolt a kapcsolatuk, amit persze néha meg akartak szegni, de nem tették. Igazi felnőtt szerelem volt, nem az az idétlen tini cucc, amit mindenki gondolhat, hiszen mégiscsak az egyik főszereplő egy középiskolában végzős fiú. Azonban azt már az első néhány mondatban is le lehet szűrni, hogy igazi érett felfogású, és mint kiderül a közepe felé, a legjobb barátja, Auddy is az; hiszen az ami történt egy éretlen lány nem így kezelte volna.
Én hiszek Istenben, viszont ezt nem tudom elfogadni az egész vallásban, ami a melegek ellen épül. De a könyv is nagyon jól leírja azt, ami a Bibliában is szerepel: magát azt az érzést, ha egy azonos neműhöz vonzódsz, esetleg érzéseid vannak felé, azt még nem tiltja meg a Biblia. Viszont ha ez az érzés már fizikai érintkezésben is megnyilvánul, az bűn.
Hát mindenki eltudja képzelni, milyen lehet szegény Sebastian élete, aki mormon, ráadásul a püspök fia, nem mellesleg meleg. Neki még rosszabb a helyzete, mint Tannernek ebből a szempontból is, mert hát gondolhatja mindenki, milyen lehet a püspök fiának lenni. De Sebastian szerencsére nem érezte ezt az egészet bűnnek.
– Pánikolni kezdtél?
Felnevet.
– Nem. Imádkoztam.
– Na, ez pont úgy hangzik, mintha pánikba estél volna.
Sebastian a fejét rázza.
– Nem. Az ima megnyugtat. – Felnéz a falra. – Nem éreztem bűnösnek magam amiatt, amit tettünk – teszi hozzá halkabban – És ezen nagyon meglepődtem.
Szerintem a lehető legjobb döntést hozta meg Seb a végén azzal, hogy a szívére hallgatott és nem hagyta magát befolyásolni a család és vallás miatt. Végig reménykedtem benne, hogy úgy fog választani, ahogy számára a legjobb lesz, hogy őt mi teszi igazán boldoggá, és hát szerencsére így is lett. Azt hittem nem lesz olyan bátor, hogy hátat fordítson a családjának, az (elnézést) idétlen missziónak meg annak a sok nem tudom minek, ami azzal járt, hogy ő mormon. Ennek ellenére ugyanúgy hitt Istenben, és tudta hogy Isten is hisz benne. Ez a legfontosabb ^^
És végül a kedvenc mondatommal zárom ezt a könyvet:
Nem ez az első csókja (ezt egyszerűen tudom), de ez az első igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése