Strony

2022. március 18., péntek

Lucy Dawson - Kegyes hazugságok

Nincsenek megjegyzések:

 





Hát igazából... Annyira nem vagyok tőle elajulva, mint sokan mások. Nem okozott függőséget, nem lett a kedvencem, viszont abban egyetértek, hogy nem rossz pszichothriller. Valószínűleg ezért nem vagyok annyira lenyűgözve, mert 150 oldalig az egész csak egy kis affér egy orvos és egy 17 éves fiú között, akik természetesen mindketten védik a saját igazságukat, ha kell, akkor hazugság árán is. Ez a paradoxon egyébként tetszett benne, meg ha csak romantikus drámának lett volna beállítva, akkor ugye eleve másképp kezdek neki, más elvárásokkal, nem vártam volna annyira a pszicho dolgokat, így viszont egy piciket csalódtam az elejeben. 

Az tetszett, hogy sok szemszögből állt össze a könyv, mindenki igazát és érzelmeit átláttuk így, habár szerintem ebben is voltak teljesen felesleges szemszogek. Ilyennek tartottam pl David szemszoget, bár így utólag most már értem, hogy miért volt rá is szükség. És habár gondolom az író direkt akarta így, hogy Davidre ne terelodjon akkora figyelem, ez így egy rossz lépés volt. Ugyanis az előtte 200 oldallal lévő David szemszog, meg utolsó előtti David szemszog akkora kontrasztba vannak egymással, mintha egy teljesen másik személyt ismernénk meg. Úgyhogy számomra az író turpissága nem volt meggyőző, illetve abból a tekintetbol az volt, hogy soha nem gondoltam volna Davidre, mint gyilkosra, mert semmilyen formában nem illett hozzá a megismertek alapján. 

Egyébként olyan kiforratlanok voltak nekem ezek a karakterek. Persze mindenkinek voltak hibái, sőt, szinte csak hibái voltak bizonyos karaktereknek, mégsem tudtam őket megkedvelni. Persze Alexet sajnáltam, merthogy egy anyuka 2 kislánnyal, és végig ott pörgött előttem, hogy baszki így mi lesz a gyerekekkel, amikor ez a helyzet kicsúcsosodott Jonathan miatt. De ha nem lett volna anyuka, nem sajnáltam volna ennyire. Pláne, hogy még egy hazudós kis dög is volt. Néha tényleg elhittem a hazugságait, hogy ő nem emlékszik semmire, és Jonathan kitalált mindent, na de mondom a cím nem véletlen, és itt ennél gondoltam valami pszichés dologra, hogy ez a nő egyébként nem százas, de aztán ezt teljesen tulgondoltam, mint kiderült.

Jonathan olyan is-is volt, amíg nem közölte a világgal, hogy őt szexuálisan bántalmazták, addig semmi bajom nem volt vele. Egy korára jellemzően depresszív, dúsgazdag 17 éves kölyök volt, akit az apja utalt, egy kis ribanc baratnovel, aki amúgy tök nagy meglepetés volt pozitív értelemben. Na de amikor ezt közölte a világgal Jonathan, hogy neki 3 hónapnyi viszonya volt Alex-szel, ahol is őt szexuálisan bántalmazták... Hát BITCH NO. Komolyan hogy lehet valaki ennyire faszfej. Hogy lehet valaki ennyire arra kiehezve, hogy nyilvánosság előtt szerepeljen. De ha még így is van, miért pont egy olyan témával, ami egyébként a férfi nemre nézve sértő?! Ha én pali lennék biztos nem büszkélkednék ezzel a tv-ben, yt-n meg minden faszom helyen, hogy egy 40 éves orvos nővel szexeltem, aki ráadásul családos anyuka 2 kislánnyal, nem mellesleg ő bántalmazott engem. Persze, előfordulhat, hogy egy férfi van szexuálisan bántalmazva, de ez a fiú a nyilvánosság képébe hazudott. Semmiféle bántalmazás nem volt, sőt, ő igazán szerelmes volt ebbe a nőbe. És ebből látszott, hogy mennyire szánalmas karakter volt. Meg akarja védeni a családját, a barátnőjét azzal, hogy feljelenti Alexet szexuális bántalmazásért. És az emberek neki hisznek?!?!?!? Annyira nevetséges volt, mint amilyennek hangzik. És az meg extrán idegesítő volt, hogy valószínűleg csak azért csinálta, hogy több követője legyen a youtubeon. Pedig tényleg intelligens kölyök volt, aki nem tudott megnyílni a nagy világnak, egy kicsit zárkózott volt, aztán meg dik. És maradtak bennem kérdések azok után is, hogy olvastuk az ő szemszögét is. 

Na de az utolsó 100 oldal az tényleg nagyon izgalmas volt. Ahogy Alex gyotrodik a fajdalomban, ami éri őt, ahogy a férje közben segít neki, pedig ő is szét van esve, ráadásul Jonathan meg a szülei készülnek a nagyobbnál nagyobb dolgokra... Intenzív volt, miközben ugye nem is tudtuk, hogy ki mond igazat, vagy éppen a hazugságot, mert a végletekig hárítottak mindketten. Aztán Jonathan meghalt, mert David megölte. És még szerencse, hogy mindenki ennyire jól hazudik, és így nem kerültek börtönbe emiatt a gyilkosságért, amit David öngyilkosságnak állított be.

Szörnyű egyébként, hogy valaki már annyira jól hazudik, hogy ő maga is elhiszi, hogy neki van igaza. Illetve Alex mindenkinek beadta a meséjét, hogy nem ismeri Jonathant és Ibizán találkoztak először egy egyéjszakásra, miközben 3 hónapig valóban viszonyuk volt. Egy kicsit elhitette velem az író, hogy mindenki szefós és mentális betegséggel küzd Alex is meg Jonathan is. Aztán Alex a végén benyögi, hogy ott van nála a telefon, amit Jonathan adott neki sok-sok héttel ezelőtt... Hát basszus, azért sajnálom, mert kajak amiatt kellett meghalnia egy akkor már 18 éves fiúnak, mert nyilvánosságra hozott egy olyan helyzetet, egy olyan dolgot, aminek egyébként kurvara nem lett volna köze senkinek, meg nem is gondolt arra, hogy tönkretesz vele egy családot, nem beszélve az ő lelki békéjéről. 







2022. március 14., hétfő

Molnár Ferenc – A Pál utcai fiúk

Nincsenek megjegyzések:

 



Annak ellenére, hogy kötelező olvasmány volt (általánosban és egyetemen is XD), szerintem az összes közül ez volt, ami az egyik legjobban tetszett.

Alapból ismertem a történetet, de mégis más volt olvasva átélni, odaképzelni magamat a grudra, a rakásokra a csata idejére, vagy a füvészkertbe a kémkedő fiúk mellé, amikor meglesték a vörösingeseket tanácskozás közben.

Tetszett, ahogy a régebbi idők Pestjét magam elé képzeltem, mennyivel más volt kicsit több, mint 120 évvel ezelőtt. Még korabeli térképet is néztem, hogy a grund helyén mi van, mennyit kellet sétálniuk este hazafele a füvészkertből, szegény Nemecseknek csurom vizesen.

Emlékszem, amikor 5-6-os voltam, az osztályommal elmentünk a „grundra”, ami helyileg egy kicsit arrébb van, mint a regénybeli, de nagyon jól felépítették, farakásokkal, játszótérrel, ahol lézerharcot játszottunk, így imitálva a gyerekek játszóterületért folytatott háborúját. Azt is olyan jó volt olvasni, ezek a gyerekek az iskola után mennyire másképp töltötték a szabadidejüket, mint mondjuk a mai általános iskolások. Ha tehették, egész nap a szabadban voltak, golyós játékot játszottak, a grundon voltak, labdáztak, gitt-egyletet alapítottak (hogy tudták azt a ragacsot rágni, fúj XD) és mindemellett felállították a saját szabályaikat, a hirearchiát a csapaton belül, mert főnök mindenhova kell, és a grundon ezt mindenki vérkomolyan vette, annyira szerették és elhivatottak voltak ezért a játékért, a közösségükért, a grundért.

Azt nagyon sajnáltam, hogy Nemecsek egy ilyen hülyeség miatt került többször is a tóba este, amikor már hideg is volt, ami végül oda vezetett, hogy annyira nagyon beteg lett, amiből már nem tudott meggyógyulni. A legelkeserítőbb az volt, hogy amiért ez a nagy harc folyt a két banda közt, végül teljesen értelmét vesztette, mert alig pár nappal később az egész grundot eltarolták, hogy lakóházat építsenek oda, ami még ma is ott áll. Így látva az egész történetet, a legértelmetlenebb halála Nemecseknek volt, a kis szőke gyereknek, aki közlegény létére a legbátrabb és legelkötelezettebb volt azért, ami másnak csak egy darabka föld a talpa alatt, amiért ő az életét is adta, még ha nem is játszhatott már többet ott, azzal a tudattal halt meg, hogy a barátai még sokat játszhatnak ott.

 

„… ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. A pesti gyereknek ez az alföldje, a rónája, a síksága. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot.”