Amikor Laura könyveit fogom a kezembe, legyen az akár új vagy régi, elfog azaz ismerős érzés, mint amikor hazaér az ember. A könyvek illata, hangulata, az a könnyedség, amivel egyik oldalról a másikra vezet, néha az izgalomtól alig bírom kivárni, hogy a lap végére érjek, ezért inkább kicsit előre olvasok, hogy mi fog történni, összetéveszthetetlen a Leiner Laura hangulattal.
Az új könyvét kivételesen most késve kezdtem el olvasni, és az elején azt hittem, nem fog tetszeni, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Bár kicsit lassabban indult be mint vártam, úgy 80 oldal után, de aztán letenni nem bírtam, pedig igen vaskos kötet.
A szereplők szimpatikusak, jó karakterek, valódi problémával, szerethető személyiséggel. Roni szemszögéből van, aki egyenes, nyughatatlan, ha egy talányról van szó, kitartó és addig megy, amíg minden részlet a helyére kerül. Mirkóról mindig Sheldon jut az eszembe vagy Leonard a Batman-es megszólalásaival, meg hogy képes bármit is kimagyarázni.
Az ikreket amúgyis imádom, de Somfalvi Barbit és Benedeket méginkább. Barbit először azt hittem, kis cica baba, de amúgy tök jófej csaj, aki mindig ad a divatra, és kiáll a testvére mellett minden körülmény között. És Benedek, aki amúgy nagyon helyes, de a személyisége az, ami így könyvön keresztül is a legjobban megfog, mert ő olyan. Csendes, de beszédes a tekintete, jó ötletei vannak, ösztönösen védelmező, mint amikor az utcan sétálva Roni válla mellé tette a kezét, nehogy neki menjenek, figyelmes, intelligens, nem mellesleg gödröcskés a mosolya, amiért amúgy is oda vagyok.
A sztori, miszerint néhány gimis anonim segítenek a diáktársaiknak, amikor szükségük van rá, nyomoznak, észrevétlenül besurrannak programokra, vagy a megfelelő helyen a megfelelő időben mondanak valamit, amivel rávezetik az illetőt arra, mit is kene csinálnia, hogy úgy alakuljanak a körülmények, hogy ideális legyen a tervhez, nagyon bejön, kreatív és olyan, ami mindig aktuális. Mert bármelyik gimisnek biztos volt olyan helyzet, amikor jól jött volna egy kis külsős segítség. Szeretem, hogy Laura könyve mindig aktuális, pozitív és előre mozdító. Lehet, hogy valahol éppen most alakul egy hasonló kezdeményezés a könyv hatására.
„Nem erről szól a titkos társaságunk. [...]
A szimpla, egyszerű boldogságról, amit az okozott, hogy segíthettem valamit helyrehozni, ami korábban leromlott. Ennyi.”
Elkapott a lendület, a nyomozás és az a hangulat, ami a gimihez társul, mert ott mindig történik VALAMI, akárcsak a mi osztályunkban is volt annak idején. :)