Szar dolog, hogy az ember tele van elvarasokkal mások felé, ha valakitől sokan várunk, és ő nem úgy teljesít, akkor az a vége, hogy csalodunk benne. Ezért akit ilyesfajta elvarasok elé állítunk, annak mindig olyan jól kell teljesítenie, ahogy már egyszer tette, vagy még attól is jobban. Pedig hát mind emberek vagyunk, olykor hibázunk.
De most a rohadék Gáspár Laci egy életre megtanította nekem, hogy TÉNYLEG MINDENKI megérdemel egy második esélyt. Kendall Ryantol az első olvasott könyvem olyan, de olyan szar volt, hogy úgy gondoltam, soha többé nem fogok tőle olvasni. Aztán láss csodát, ezt elolvastam és imádtam. Kösz, Gáspár :D Bár lehet erősen ranyomta a véleményemre azt, hogy ezzel az íróval szemben már nem voltak elvarasaim, jobban mondva nem tette magasra a mércét, azt meg mertem remélni, hogy attól rosszabb nem lesz, amit először olvastam tőle. De megkockaztatom, hogy ez akkor is tetszett volna, ha eleve nincs véleményem az íróról.
Mert Cannon elbűvölt. Szetrobbant bennem valami, amikor elképzeltem, hogy nézhet ki és milyen ember ő. Mintha hús-vér lenne, őszinte érzésekkel, tele szeretettel és kedvességgel. Az meg csak olyan plusz volt, hogy emellett még okos is, és ami még fontosabb, intelligens volt. Az élethez is, és az erzelmeihez is. Voltak aggodalmai, mint minden embernek, és ahogy az anyjához állt és viselkedett olyan férfias volt. Nem anyuci pici fia módjára, hanem úgy, mint egy fiú, aki gondoskodni szeretne az anyjáról, ugyanakkor nagy anyai szeretetre is van szüksége. Az első részek meg valami zseniálisak voltak. Ahogy ott a nőgyógyászaton arra gondolt, hogy másképp akar ehhez a nemiszervhez közelebb kerülni, mégis amilyen gyengéd volt a nénikevel a rendelőben és utána még az a nénike flörtölt is vele, amire ő vevő volt... XD imádom az ilyet. Meg hát maga az oka is, hogy miért szeretett volna orvos lenni annyira inspiráló, pedig tudta mivel jár, különösen az a része, amit ő akart választani.
Paige is rendkívül szimpatikus volt, bár ő annyira nem ért el a szívemhez, mint Cannon. De kedveltem benne, hogy ennyire független és ambiciózus nő volt, és olyan egy olyan gyönyörű szőke angyal jelent meg a lelki szemeim előtt, aki méltó Cannonhoz, sőt. Egymáshoz méltóak.
De az életem újabban olyan volt, mint az olcsó fehérnemű – félrecsúszott, és a legkínosabb helyzetekben okozott kényelmetlenséget.
Ez a könyv pedig a kedvenc klisemet dolgozta fel, amit tudom hogy valaki nem szeret, de én egyszerűen imádom. Hát ki ne szeretne arról olvasni, hogy össze kell költöznie két embernek, akik végül is nem akarnak osszekoltozni? :D Ez a téma megvesz engem kilora, és amikor Paige meglatta először 7-8 éve a legjobb barátnőjének öccsét, akiről azt hitte még mindig olyan kis talpnyalo, aztán meg a lélegzete is elakadt. Hát annyira jó volt olvasni, meg bennem is volt hogy "miből lesz a cserebogár". Olyan aranyos volt, hogy Cannon kénytelen volt bekoltozni a nővére legjobb barátnőjéhez, akiért kiskorában odáig volt, és még most is ő számára a nagybetűs nő.
Aztán megtortent, aminek meg kellett, és na így kell nem túl elhamarkodott szexet meg érzelmeket leirni. Az író megtalalta a kiskaput, amivel nem volt az bennem, hogy na baszki 1 hét után lefekudtek, hanem az volt bennem, igen ezaz, 1 hét után lefekudtek. Hát van különbség a kettő között. És egyáltalán nem tűnt elhamarkodottnak tekintve, hogy x éve ismerik egymást, hogy Cannon eleve mindig szerelmes volt Paigebe, és hogy Paige meg oda-vissza volt Cannonert, amikor hosszú idő után újra meglatta ;; Tökéletes volt minden leírás, annyi érzelmi töltettel, hogy az engem teljesen elvitt. Egy mezei csókot is annyira gyönyörűen írt és fejezett ki es érzett az író, hogy a szavam elallt.
A kezébe fogta az arcomat, boríze volt a nyelvének, és rádöbbentem, hogy még soha nem csókoltak meg így. Ilyen birtoklóan. Ilyen teljességgel. Nem voltam tapasztalatlan… de bármit csináltam is korábban, azt többé nem lehetett csókolózásnak nevezni. Cannon újra megtanított csókolni.
Ez most egy olyan könyv, hogy nem is akarok, és nem is tudnék belekotni.
