Azt a mindenit! Nagyon régen, annyira, hogy nem is emlékszem, mikor olvastam legutóbb olyan könyvet, amely már az első fejezetben a cselekmény közepébe vág, mint egy robbanás. Nincs megállás, csak izgalmas hajsza.
Fantasztikus könyv, posztapokaliptikus, kreatív és fordulatokkal teli. Ha nem tudnám, hogy mi történt ott a sűrű Nebula rózsaszín ködfátyla mögött, önszántamból jelentkeztem volna a legénység közé.
Szörnyű, képmutató és undorító emberek sajnos mindenhol léteznek, mert kell az egyensúly, de én nem értettem, egyes szereplők hogyan képesek nem csak előadni azt a maszlagot, amit, hanem még el is hinni, és azokat a borzalmakat tenni, csakis az önnön céljuk érdekében... Legszívesebben átnyúltam volna a könyvön és jól behúztam volna mindegyik ilyen "embernek". Hiába, a küldetéstudat és a hatalomvágy nagy úr ebben a regényben, életeket változtat meg. Barátságok, viszályok, szerelmek, családok törnek vagy épp erősödnek meg a történtek hatására.
És még nincs vége, hála az égnek, hogy van folytatás, mert ilyen váratlan befejezést...
Ez a könyv a csillagokba repít, nem viccelek.
"Waverly nem tudta, hogyan kérhetne időt, hogy a szíve utólérhesse kötelességtudatát."